LIVING DEATH: Protected From Reality

Németország a thrash virágkorában igazi monopolhelyzetben volt. Nem kell bemutatni azokat a bandákat, akik innen származnak, de akadnak csapatok, és rögtön hozzáteszem, nagyon tehetségesek, akik nem kerültek a reflektorfénybe.

Ebbe a kategóriába tartozik a LIVING DEATH is. Pedig a Protected From Reality óriási thrash album. Igaz, azt is meg kell említenem, hogy a Protected From Reality lemez előtt – kivéve a Back To The Weapons EP–t – és után a LIVING DEATH nagyon sápadt, halvány lemezeket adott ki. Mert valljuk be, sem a Metal Revolution, sem a World Neurosis nem egy nagy durranás.

Visszatérve ehhez az albumhoz, az első, ami megfogalmazódik az emberben, hogy ez a korong iszonyú nagy zúzás. A sebesség egy percre sem csökken, megy a túrás, a dara, egyszóval káosz a négyzeten. Hihetetlenül extrém az album, sokkolja az embert. Már az énekes Thorsten “Toto” Bergman pszichiátriai eset. Ilyen lehetetlen, extrém, hangot lemezen nem hallottam, hirtelen nem is tudom kihez hasonlítani. A sikolytól az üvöltésig terjed a skála, sőt néha olyan hangokat présel ki magából, mintha nyúznák. A két gitáros, Rainer Kelch és Franck Fricke is a bonyolultabb esetek kategóriájába tartozik. Nem pengetik, hanem szaggatják, tépik a húrokat és ennek következménye az a rifftenger, vagy inkább zajmassza, ami a nyakunkba szakad. Dieter Kelch bőgős valamennyivel visszafogottabban, de irgalmatlan intenzitással játszik viszonta dobos Atomic Steif, idegbeteg módjára csépeli a cuccát, okádja a kétlábgépes témákat.

A nóták ugyan nem komplexek, de irgalmatlanul gyorsak, egyedül az instrumentális dal jelent kivételt. A dalok már–már a grindcore/noisecore határát súrolják.

Aki nem hiszi el a leírtakat, az nyugodtan győződjön meg róla. Szomszéd bosszantásához, házromboláshoz, idegborzoláshoz kiválóan alkalmas ez a korong, amely ritkaság számba megy. Tényleg, hihetetlenül extrém és súlyos album.

Dávid László, 1997. szeptember 2.