Fütykös tudja, miért, de az ír banda nálunk valami miatt korántsem lett olyan népszerű, mint az olyan kortársaik, mint plö a DEEP PURPLE, a RAINBOW, a LED ZEPPELIN vagy a SABBATH. Pedig cseppet sem voltak rosszabbak a fenti bandáknál, és ugyanúgy saját hangzásvilággal rendelkeztek, mint azok. A nyolcvanas évek elején a csapat feloszlott, nem sokkal később az énekes/bőgős/szellemi vezér Phil Lynott tragikus körülmények között elhunyt. Ez a felvétel ennek ellenére nem egy kriptaszagú régi koncertet örökít meg, hanem egy tavalyi európai turnén készült. Hogy ez hogyan lehetséges? Hát úgy, hogy a banda utolsó felállásából összeröffent John Sykes gitáros (itt énekel is), Darren Wharton billentyűs és Scott Gorham gitáros, maguk mellé vettek két veteránt Marco Mendoza (bőgő) és Tommy Aldridge (dob) személyében, és csináltak egy velős kis körutat, kizárólag a régi nagy nótákkal. Általában én nem nagyon bírom az ilyen retro dolgokat, de a felvételt hallgatva ezúttal kivételt kell tennem. A csapat ui. olyan elánnal, olyan szívbőljövően muzsikál, hogy erre Lynott mester is csak csettinthet, ha odafent beteszi a CD-t az égi hifi-cuccba. Ugyanúgy ott van az a hatalmas, szabadságszeretettel, élniakarással és tűzzel teli feeling, mint a régi koncertfelvételeken. Az atmoszférát tényleg hiánytalanul sikerült reprodukálni, pedig nyakamat tettem volna rá korábban, hogy Phil nélkül ez egyszerűen lehetetlen lesz. Hát nem az. Ebben persze nyilván Sykes bátyónak is nagy szerepe van, hiszen úgy énekli a nótákat, ugyanolyan jellegzetes hanglejtéssel és akcentussal, mint annak idején a legendás frontember. És hát ugye itt vannak a Nóták is: Waiting For An Alibi, Rosalie, The Boys Are Back In Town, Cold Sweat - és a legnagyobb, a zseniális Black Rose, legkedvencebb THIN LIZZY nótám. Állat a repertoár, igazi Best Of, a banda legnagyobb pillanataiból. Ez a csapat sosem a nagy villantásokról szólt, egyszerű, de szívhezszóló dalaik voltak - de nagyon jó őket hallgatni; mit sem veszítettek elevenségükből és sugárzó mivoltukból, ugyanúgy fel tudnak tölteni, mint bármikor régebben. Nem tudom, ennek a kalandnak lesz-e folytatása - szerintem Phil nélkül nem nagyon lenne értelme új nótákat írni -, de történjék majdan bármi, ezt a felvételt mindig jó szívvel fogom hallgatni.