Gerrit Mutz még mindig nem tud énekelni. Nagyon nem. Ez jutott eszembe elsőként az új SACRED STEEL opuszt hallgatva. Pedig amúgy azért volna egy-két jobbfajta megoldás ezen a hagyományos heavy metalnak és a power/thrash dolgoknak a határán evickélő anyagon, de Mutz mester hamis hangja, iszonyat csekély hangterjedelme és borzalmas angol kiejtése még ezeket a jobb pillanatokat is agyonvágja. Elhiszem, hogy az arc fanatikus metalos, az is oké, hogy hiteles, meg minden - de ez még korántsem ok arra, hogy mikrofon mögé álljon. A faszi egy komplett büntetés mindazok számára, akik Halford-on, Dickinson-on vagy Dio-n nevelkedtek (mint plö szerény jómagam is). Ez bizony blama a javából, nagyon gáz!!!
Pedig amúgy meg lenne kakaó a bandában. Eredetinek mondjuk nem nevezném, amit csinálnak ezek a német arcok, de azért egy jó énekessel okozhatnának néhány kellemes percet a cicomamentes, húzós tradicionális fémzenék kedvelőinek. Sajnos Gerrit barátunk tesz róla, hogy ez ne így legyen, még a jobb nótákat is teljesen tönkrevágja hamis és erőtlen danászásával. Az anyagot még az sem menti, hogy a csordavokálokban a jelenleg (újra) a HADES élén tevékenykedő aranytorkú Alan Tecchio hangja is hallható. A Metal Blade kiadó általában nem szokott tévedni a zenekaraival, akármilyen stílusról is legyen szó, de a SACRED STEEL bizony qrva nagy mellényúlás volt. Fáj kimondani, de ettől az anyagtól óvok mindenkit - még a true metal legelkötelezettebb hívei is csak félő óvatossággal közelítsenek hozzá. A többiek pedig inkább még úgy sem...

2000. 07. 22.