Death metal. A műfajért nem rajongtam 100 százalékig soha sem, bár olyan bandákat azért nagyon szeretek most is, mint a DEATH, a CARCASS, az ARCH EMEMY vagy a démoni MORBID ANGEL. A mindenféle trendeket túlélő régi bandákat egyébként maximálisan tisztelem a kitartásukért, de néhány kivételtől eltekintve nem nagyon hallgatok halálmetal-t. A Resurrection In Blood alapján azt kell mondjam, hogy a RUNEMAGICK sem lesz kevés számú death kedvenceim egyike. A munkamániás Nicklas Rudolfsson-nak (gitár/ének - lásd még: SWORDMASTER, DEATHWITCH, SACRAMENTUM) és csapatának ez már a harmadik lemeze, de engem nem bírtak meggyőzni. Kétségkívül értő kézzel, de nem éppen izgalmasan megcsinált standard halálfém hallható a lemezen, az egyszerűbb, alapvetőbb fajtából, némi doom-os feeling-gel áthatva. Helyenként AUTOPSY-t megidéző ős-kripta hangulatok is felütik bűzös fejüket, szóval vannak azért jobb pillanatok, de a végeredmény ennek ellenére eléggé szürkébe hajlik sajnos. Az összképet a képregény-hangulatú borító sem emeli túlzottan. A műfajban sokkal jobb albumok is megjelentek mostanában - ezt csak azoknak ajánlanám, akik mindent begyűjtenek, amiben hörgés és bugyborékolás hallható.