Merész lépésre szánta el magát a svéd, dallamos metalt játszó zenekar, amikor a modernizálás mellett döntött. A negyedik albumánál tartó brigád eddigi korongjain ui. erős RAINBOW/korai EUROPE/MAIDEN/stb. hatású, maximálisan tradicionális, régies hangzású fémzenét játszott, amely irányultságon most némiképpen változtattak. Szerintem nem túl szerencsés módon. Az ilyet ugyanis vagy bátran, merészen kell meglépni, mint ahogy mondjuk az ELDRITCH vagy az ANGEL DUST legutóbbi, kitűnően sikerült albumain hallható, vagy sehogy. És most nem az a bajom, hogy a svédek nem váltottak totálisan műfajt, mert nem ez a gond. Az említett két csapat sem fordított hátat – a modern hangszerelési megoldások, az effektek ellenére sem – az eredeti hatásaiknak, csak tovább színesítették a képet. A NOCTURNAL RITES legénységének is ez lehetett a szándéka, de a végeredmény erőteljesen felemásra sikeredett. A riffek ugyan tényleg horzsolóbbak lettek, a samplerek, fura hangzások is fel- felütik a fejüket – ez eddig rendben is volna. De a kivitelezés valahogy nem lett az igazi, enyhén szólva. Egyrészt nekem nem állnak össze egységes egésszé a régies, még a hetvenes évekbe is visszanyúló hatások a modernebb, zajosabb dolgokkal; mintha a csapat zavarában kapkodott volna ide is, oda is. Az ilyet jól is meg lehet(ne) csinálni, de itt hiányzik a nótákból az a habarcs, ami egésszé kovácsolja a részleteket. Tétovaságot érzek a merész öntudatosság (és az igazán jó nóták) helyett, és ez baj. Sokaknak bejön és jól áll ez a kísérletezős modernizálás, de ezek éppenséggel nem ők. A másik gondom pedig a hangzással van. Fel nem foghatom, hogy miért pont ezen a bandán spórol folyton a kiadó – ezekhez a modernebb, karcosabb témákhoz súlyos, ütős, horzsoló és dinamikus hangzás kellene (mint azt meg is kaptuk az arcunkba a szintén Century Mediá-s ANGEL DUST esetében), és az itt nagyon nincs. A cinek sisteregnek, a gitár hátul maszatol, a dobok sem szólnak szépen – kis pénzből összecsapott munka a sound, na. Nem tudom, ebben mennyire ludas a zenekar, és mennyiben a kiadó, de a végeredmény szempontjából ez mindegy is. Az énekesi poszton is változás történt, és szerintem itt sem szerencsés a fordulat, ami bekövetkezett. Az új arc, Jonny Lindkvist hangterjedelme ugyan nem kisebb elődjéénél, de a tónusai, a hangszínei, meg az egész stílusa valahogy szürkébb, kevéssé egyedi. A fő gond mondjuk nem ez, hanem a megszólalás. Manapság, amikor jobbnál jobb sound-dal bíró korongok jönnek ki a kis kiadóknál is, ez megengedhetetlen luxus. De hát ez van.
Azért hogy ne csak fikázzak, pozitívumként mindenképpen meg kell említenem a két gitárost, akik nagyon jól játszanak, mind riffek, mind szólók tekintetében. A lemeznek a gyér hangzás ellenére is akadnak jó momentumai, ilyen pl. a Wake Up Dead c. dal, ami egy modernebb, súlyosabb, de jól eltalált dolog, vagy a záró Hellenium, aminek a közepén egy klassz kis jammelős betét hallható. Van még néhány emlékezetesebb pillanat, ezek mentik is, ami menthető – de végeredményben ez így is egy felemás album lett, ami több odafigyeléssel és érlelgetéssel sokkal jobb is lehetett volna. Ha NOCTURNAL RITES, akkor a magam részéről a két előző korongra esküszöm – azok igazán jól sikerült munkái a svéd csapatnak. Temetni most sem kell őket, de legközelebb ennél többet kell felmutatniuk.

Honlap: www.algonet.se/~mutbniq/rites

Sch-dt                           2000. 08. 22.