A szegedi-szabadkai power/doomszterek nem sokat cicóztak, egy évvel a komorabb, sötétebb, barátságtalanabb Amok album után már itt is a folytatás. A hármas korong hangzásbeli hibáit szerencsére sikerült kiküszöbölni, a szabadkai Kreaton stúdióban egy nagyon szép, nagyon tiszta, de - ahol kell - zsibbasztóan súlyos és dinamikus sound született. Persze ez önmagában még akár kevés is lehetne jó nóták híján, de hál'Istennek ez nem így van. A bo 40 percnyi zene 10 igazi NEVERGREEN-nótát rejt, a saját legjobb hagyományaik szellemében, de kicsit megint másképp. A hangulat, a súlyosság, a monumentalitás, lélek legmélyebb bugyraiba hatoló komor szövegvilág a régi; de ugyanakkor beérkezett egy icipicit fogósabb, refrénesebb, ha úgy tetszik, slágeresebb hozzáállás is. A Cselo által észlelt HIM-hatásokat én nem nagyon hallom ki a muzsikából (annál kb. 10-szer súlyosabb a NEVERGREEN), a sok zongora - meg egy-két gitártéma - miatt nekem inkább a Draconian Times/One Second korabeli PARADISE LOST neve ugrott be. De ezzel együtt is hamisítatlan NEVERGREEN a végeredmény, ezt IGY csakis ok képesek eljátszani. Igazság szerint nincs itt nagy fifika, részleteire bontva a zenét tul.képpen egyszeru muzsika ez - de ahogy egyben megszólal a banda, meg ezek a nóták, az mégis nagyon király, és teljesen összetéveszthetetlen. Azt hiszem, a NEVERGREEN titka nem a részletekben rejlik, hanem sokkal inkább az összhatásban, abban, ahogy ezek az arcok megdörrentik ezt a zenét. Király!!!
A dalcsokor egyébként rögtön egy igen fogós, relatíve "slágeres" nótával indít, ez az Én, az árnyék c. opusz. Ha rajtam állna, én tutira ebbol csinálnék klipet, annyira jó a nóta. (Ez az egyik kedvencem a lemezrol.) További kiemelkedo pillanatokat jelent még a lassabb A kígyó vére, aztán A tested íze/Ha eljön a vég/Felragyog hármas füzére, valamint az elso lemezre visszautaló Tuz, jöjj velem (a lezárása beszarás!). A Káin elején egy király flamenco intro hallható, a Here Comes The Rain Again pedig egy EURYTHMICS feldolgozás, angolul. Ez elsore kicsit fura volt, de most már tetszik. A tiszta hangzáson, a kicsit talán szellosebb gitármunkán és a gyakran hallható zongorán kívül a zene fogósságát mozdítják elo Bob minden eddiginél kerekebb, dallamosabb énektémái is. A gitáros Ivánt (akinek helyére a felvételek után Ruszity Vladimir került) többen kritizálták már különféle dolgok miatt, de szerintem itt o is bizonyított: jól is játszik, és a sound-ja is a helyén van. Büszke lehet erre a lemezre - és persze nem csak o, de az egész zenekar. A NEVERGREEN megint nagyon odarakta, ez tény - nem vitás, hogy teljesen megérdemlik a hazai metalélet élvonalában betöltött (és most ismét megerosített) pozíciójukat.

Sch-dt
2000. 12. 18.