Manapság már úgy tekintünk vissza a Morbid Angel-re, mint a death metal műfaj egyik alapkövére. Altars of madness című 89-es debütáló albumukat követő Blessed are the sick minden idők egyik legagresszívabb lemeze. Komplexitásában csak a Death lemezekhez mérhető és ez nem véletlen, ugyanis Trey Azagthoth a metal szín talán legjobb gitárosa. Óriási szolókkal és kíméletlen dob-, illetve énektémákkal megtűzdelt dalaik által „túlélték” a death metal hullámot és töretlenül adják ki brutális anyagaikat.
A második évezred küszöbére érkezve sok zenekar hagyta hátra a régi stílusát
csak azért, hogy valami újjal próbálkozzon meg, gondoljunk csak a Mayhemre
vagy a Deicide-ra. A régi albumok tükrében a Gateways csupán egy középtempós,
néhol gyorsabb albumnak tűnik pár hallgatás után. Sok váltással, nyúzó
témákkal fűszerezett lemez, de ezeknek köszönhetően a riffek és a mélyen
dübörgő hörgés már-már csontig maróan hat. Ez nem egy délutáni lemez amit
csak azért teszünk fel, hogy szóljon valami, hanem olyan ami kívánja a
figyelmet, mert csak így jönnek elő az igazi témák. Olyan dalokkal találjuk
szemben magunkat, mint például az At one with nothing, He who sleeps, Ageless
still I am, Opening the gates, God of the forsaken. Míg az első három lassabb,
„hömpölygőbb” a többi már igazi sebesebb durvulat. Főleg a vontatott témájú
daloknál jön elő igazán Steve Tucker basszusjátéka, míg a gyorsabb számokban
Commando tarol igazán. Én egy kicsit több szólót vártam, amolyan Ancient
Ones vagy Fall from grace stílusban, de kellemesen csalódtam. A Morbid
Angel mindig tud valami újat mutatni és nem jellemző rá az a toporgás,
mint más death metal bandákra. Érződik a lemezen, hogy komolyan csinálják
és játék közben minden porcikájukkal a zenére figyelnek. Remélhetőleg ha
a Pantera-val való novemberre tervezett négy hetes amerikai turné véget
ér, akkor Európát is célbaveszik és élőben is hallhatjuk az új dalokat.
Végső soron adni kell pár hallgatást a lemeznek, mert tényleg nagyon jóra sikeredett de akinek mégsem sem tetszik, az várjon még egy kicsit, hiszen nemsokára jön az új Nile.
Vas Norbert