Power/doom. Erről a kifejezésről leginkább a SOLITUDE AETURNUS (istenek!) és a mi NEVERGREEN-ünk neve ugrik be az átlag metalista halandónak. Jól értesültebbek esetleg már hallottak a stílus elindítóiról is, a svéd CANDLEMASS-ról, akiknek régi albumai (a Chapter Six-szel bezárólag) valóban alapvetései ennek a zenének. Nos, mostantól jó lesz megjegyezni a szintén svédországi illetőségű MEMORY GARDEN nevét is, ui. amit ezen a lemezen - mely a harmadik a sorban - lefektettek, az alapján mindenképpen a power/doom élvonalban van a helyük. Sajnos a Tides c. bemutatkozást nem ismerem, de akik hallották, azok azt mondják, hogy olyasmi kaliberű dolog az is, mint a Mirage. A kettes lemez, a Verdict Of Posterity - egyes elvitathatatlan erényei ellenére - nálam nem igazán működött, lévén, hogy a nem kellőképpen kordában tartott dobos teljesen széttördelte eszelősen komplex játékával az amúgy nem rossz nótákat. Egy WATCHTOWER album mondjuk éppen ettől lehet király, de ez a stílus az egyszerűbb, de iszonyú húzós alapokat kívánja meg. Szerencsére erre a srácok is rájöttek, a Mirage dobtémái éppen annyira vannak csak megtekerve, amennyire az szükséges. De a zene többi alkotóeleme is maximális alázattal viseltetik a power/doom vonal "követelményeivel" szemben. Ólomsúllyal gördülő, vagy éppen tonnányi gőzmozdonyként dohogó vaskos riffek szakítanak, fájdalommal és érzéssel teli, sivító gitárszólók, többnyire magas vagy közepes fekvésű énekdallamok, sötét középkor ólomszürke novemberi reggeleit idéző hangulatok repítenek el - ahogy azt kell. Mivel ez az irányzat jelenleg minden, csak éppen nem divatos (még underground körökben sem), ezért már eleve tisztelet illeti a srácokat. De ezen felül ráadásul igazán jó és fogós nótákat is sikerült összehozniuk, úgyhogy tényleg nagy vállveregetést érdemelnek. Aki ellent tud állni az olyan dalok elementáris erejének, mint az A Long Grey Day, a River Of Sludge, a relatíve pörgősebb My Pain vagy a hangulatos instru dal, a Yearning (figyeljétek csak a számcímeket!), azzal tényleg komoly gondok vannak. Pőre, egyszerű, de súlyos zene ez, mint egy durván faragott bazalttömb. És olyan örökérvényű is - elpusztíthatatlanul masszív, mint régvolt évezredek kőkolosszusai. Nincsen mögötte nagy hókuszpókusz, két gitárról, egy bőgőről, egy dobról és egy énekhangról szól az egész - de benne ott van a Lélek, az Érzés és a súlyos Hangulat. Hát ezért jó ez a lemez. Én a magam részéről kalapot emelek a banda teljesítménye előtt. Teljesen még nem tartanak ott, ahol a SOLITUDE AETURNUS vagy anno a CANDLEMASS, de a legjobb úton vannak efelé.

Honlap: www.memorygarden.com
A kiadó honlapja: www.metalblade.de

2000. 09. 29.