Prekoncepcióm támadt énnekem, pontosan feltámadt a régen eltemetett, a Gurd zenekar antipatikusságával és értelmetlenségével kapcsolatban, ugyanis. Az anno nagyon szeretett Poltergeist maradványaiból összefércelődött svájci extrémbrutálmetallisták hatodik lemeze éppen ugyanannyira szar, mint az előző öt: minden invenciót nélkülöző extrém metál, a Machine Head és a Pantera után szabadon, csak éppen értelme nincsen, körülbelül, mint egy szélsodorta, tegnapelőtti, átázott Népszabadság-oldalnak, vagy. Ezzel a zenével pár évvel ezelőtt talán meg lehetett volna fogni a Fear Fucktoryn és társain felnőtt, pubertáskor terheit nyögő tizenévesek kis hányadát, most meg már őket sem, mert egy részük a divatot követve átváltott true metalra, és az Adidas melegítő helyett most szögecselt csuklóvédöben jár a falunapra, a maradék meg felnőtt, megkomolyodott, egyetemre jár, gyereket nevel, dolgozik, ír, olvas, hurkát tölt, mindent csinál, csak éppen metált nem hallgat, se extrémbrutálosat, se trúsat, se semmilyet.