A borítón szénrajz: villogó szemű, sötét Ku-Klux-Klan fejek előtt egy rettenetesen csúnya, szakállas-szarvas ördögpofa  szippant hatalmasat egy karvastagságú trombitából. Multistoner.
Mostanában éppen Kyuss és Monster Magnet hallgathatnék van rajtam egy pár napja, de ezek -amellett, hogy a stílus alapítói- mind slágerzenévé degradálódnak. Ahogy a nyitó Vinus Sabbathi ocsmány, gonosz, széttorzított bőgő-dob témázgatása, majd az eszement Sabbath riff (nomen est omen) nyúlós masszaként telepszik rá a hallgatóra, az embernek bekattan, hogy ez itt az. Semmi sivatagi Kyuss-feeling, ez itt az angliai gyárvárosokban felcseperedett kérges kezű suttyók zenéje: nyolc, a nyitónótával egyívású szerzemény görög végig nem kevesebb mint hetven perc alatt: széttorzított, Sabbath-mutáns, lecsupaszított riffek, őrlő basszus, szintén torz, olykor hörgésbe-károgásba fulladó énekkel nyakonöntve. A hetes tételben (We Hate You) még a pofánkba is vágják, hogy gyűlölnek minket jól: olyan is az egész lemez, rideg, barátságtalan, mint  Anglia ónos esője, vagy a lakmározásában megzavart Himalája-lakó yeti bömbölése. Szegény, death metálból szökött Bill Steer a büdös életben nem fog ilyen pokoli mélységekbe lejutni zenéjével, mint az Electric Wizard szénbányászai, bár talán jobb is így.

Vincze Ádám