EDGUY: The Savage Poetry   (2000)

Az évszám kicsit csalóka, ui. az album már jó néhány esztendővel ezelőtt megjelent, mint a csapat első kiadványa, azonban akkor - az önerőből történt kiadásnak köszönhetően - csak minimális példányszámban jelenhetett meg. A korong azóta a mindenre elszánt gyűjtők egyik nehezen megszerezhető zsákmányává vált - egészen mostanáig, ui. az AFM Records (mely a banda többi munkáját adta ki) felkarolta a dolgot, és dupla CD formájában újra piacra dobta a cuccot. Az első korongocskán a lemez eredeti verziója hallható a maga nem túl tökéletesen megszólaló mivoltában; azonban a kiadó szerencsére nem érte be ennyivel, és befizette a srácokat egy újabb körre a stúdióba. Ennek - vagyis egy nagyon jól sikerült újrafelvételnek - az eredménye figyel a második CD-n, elsősorban ez jelenti itt a lényeget. Természetesen a nagyon szép borítófestmény és a felettébb mókás archív fotók is a dolog fényét hivatottak emelni. Érdekes hallani ezeket a régi nótákat, ui. már itt, ezeknél a jó pár éves felvételeknél is nagyon átjön az, hogy ezek a még mindig pofátlanul ifjonc német srácok bizony igenis tudnak valamit, és nem csak a véletlennek köszönhetik az eddigi sikereiket. Ugyan még nem minden nóta tökéletes oly mértékben, mint az utóbbi két album dalai, de azért a Sacred Hell, a Misguiding Your Life vagy a Hallowed így is nagyon oda lett rakva. Ha valaki zsenge tizenéves fejjel ilyen nótákat képes írni, ráadásul az akkor még igencsak tombolászó antimetal trend kellős közepén, az még véletlenül sem vádolható divatlovaglással, ahogy ezt már többen is megtették velük kapcsolatban. Ezek a srácok fanatikusan szeretik a dallamos metalt, és jól is csinálják, amit csinálnak, szóval szerintem a hitelességük kétségbevonhatatlan (ja, és élőben is nagyon jók - lásd a Gods Of Metal fesztiválos koncertbeszámolót). Szeretni ettől még nem kell őket, de cseszegetni sem. Az tény, hogy a spanyolviaszt nem ők találták fel metalügyileg, de a lekesedésük és a nótaírási képességük igenis maximális. Márpedig ez a lényeg. Aki eddig szerette őket, azoknak ezt a lemezt is bátran ajánlom, az pedig szintén rácsatlakozhat a dologra, aki kíváncsinak érzi magát egy fiatal, lelkes, letagadhatatlan HELLOWEEN (Keeper-éra) és MAIDEN hatásokkal rendelkező, ámde jó dalszerző képességekkel megáldott dallamos német metalcsapattal kapcsolatban. Nem ez az évszázad lemeze ugyan, és nekik sem a legjobbjuk, de a fentiek miatt mégis ajánlom az ilyesmire fogékonyaknak.

Sch-dt                                                                 2000. 08. 14.