Gondolom, a többség számára a brigád tagságából maximum csak az ANTHRAX élén is tevékenykedő John Bush neve ismerős, esetleg még a FATES WARNING-ban is bőgőző Joey Verá-é. Pedig az amerikai banda a nyolcvanas évek derekán jó pár hatalmas power metal korongot hozott össze - a nevük pusztán a hibás menedzselésnek köszönhetően nem vált sokkal ismertebbé. A srácok pont akkor erőlködtek ui. a metalra éhes európai közönség megnyerése helyett az amerikai piac leigázásával, amikor ott a RIOT és a TWISTED SISTER (meg persze néhány nagy európai banda) helyett már a kommerszebb, poposabb metalbandákat, a RATT-et, a MÖTLEY CRÜE-t, a BON JOVI-t és társaikat erőltették le az emberek torkán. Pedig jó helyen és jó időben az ARMORED SAINT elsőligás csapat lehetett volna, hibátlan, méregerős, csak éppen az amcsiknak túlzottan is európai ízű albumokat készítettek. Kár, hogy nem Európára koncentráltak az arcok, ideát sokkal több esélyük lehetett volna. Jó pár kiváló album után a grunge hullám söpörte végül el őket a kilencvenes évek elején.
Azonban a jelek szerint mégsem került pont véglegesen a sztori végére, újból összeállt a legendás búcsúalbum, a zseniális Symbol Of Salvation legénysége. Az új korong a jól bevált Metal Blade kiadónál jött ki, és a kiemelt promóciónak és a jó sajtóvisszhangnak köszönhetően végre talán megkapja a zenekar azt az európai elismerést, amit mindig is megérdemeltek volna. A lemez ugyanis felettébb jól sikerült, méltó folytatása a szép hagyományoknak.
Aki nem ismerné az ARMORED SAINT eddigi dolgait, annak megpróbálom körbeírni a banda zenei világát. Tehát: klasszikus IRON MAIDEN/JUDAS PRIEST és Dio korszakos BLACK SABBATH ihlette fémzenét kell elképzelni sok klassz váltott és ikergitáros szólóval, egy alapvetően közepes hangfekvésű, de baromi dinamikus és nagy hangterjedelmű énekhanggal (John Bush egy isten!) és nagyon vastag, húsos gitárhangzással. A zene a négy hangszerről és az énekről szóló "pőre" metal muzsika, sok európai zamattal, cicomák és sallangok nélkül, de roppant ízesen. Jó pár amcsi csapat mozog/mozgott ezen a vonalon (METAL CHURCH, VICIOUS RUMORS, JAG PANZER, ős-FATES WARNING, HELSTAR - hogy csak a legfontosabb neveket említsem), és jellemző, hogy ezek a bandák mind Európában (voltak) a legnépszerűbbek. Amerika - az igazi underground power metal keménymagot leszámítva - nem nagyon tudott velük mit kezdeni. Most sem lesz ez másként, de talán rájönnek a zenekarok és a kiadók, hogy stabil karriert ezzel a zenével elsősorban az európai közönségre alapozva lehet felépíteni. Remélem, a tetszhalálból visszatért ARMORED SAINT-nek ez sikerülni fog.
Tudom, hogy ez az írás inkább történelemóra volt, mintsem "hagyományos" lemezkritika - de azért a lényeg talán így is átjött. A lényeg, ami nem más, mint hogy a Revelation egy jó nótákkal (az After Me, The Flood a legkirályabb!) telepakolt nagyon erős album, az ARMORED SAINT pedig egy klasszikus banda. Ezek után ki-ki ízlése és kíváncsisága szerint eldöntheti, hogy kell-e ez neki, avagy sem. Én csak javasolni tudom a dolgot.

Sch-dt                                                                 2000. 08. 08.