SYMPHONY X: V. - The New Mythology Suite (2000)

Már nagyon vártam ezt a lemezt. A 98-as Twilight In Olympus-t a mai napig nem csak a zenekar, de a komplett neoklasszikus hatású prog. power mezony legjobb korongjának tartom - azt hiszem, nem is méltánytalanul. Most itt a várva várt folytatás, és újfent nem kellett csalódnom - Michael Romeo gitáros és társai ismét nagyot alkottak. A relatíve szellosebb hangzású, ha úgy tetszik "slágeresebb" tavalyelotti album után ismét egy komorabb, velosebb irányba fordultak hoseink - talán a The Divine Wings... lemezhez hasonlítható leginkább a régiek közül a V. - The New Mythology Suite. A gitár is súlyosabban, sötétebben, mélyebben szól, mint legutóbb, és valahogy agyilag is nehezebben hat a mjuzik, mint legutóbb. Ebben a kevésbé nyilvánvaló dallammeneteken túl nyilván annak is szerepe van, hogy a számok közt szinte egy árva szünet sincs, a több mint egy órányi anyag gyakorlatilag egyetlen nagy monumentális hangáradat. Sajnos a szövegeket a promo CD tasakja nem tartalmazza, és még nem volt elég idom hallás után kiagyalni, hogy mi zajlik, de eros a sejtésem, hogy konceptalbummal állunk szemben. Az eddigi jól ismert SYMPHONY X védjegyek - tehát a Malmsteen-i neoklasszicizmus keverése a modernebb prog. metalos megoldásokkal - mellé ezúttal minden eddiginél eroteljesebb komolyzenei - sot itt-ott filmzeneszeru - hatások is társultak. De nem úgy, mint a RHAPSODY-nál, ahol a metal gyakorlatilag teljesen egységbe olvad a komolyzenével, hanem jóval elkülönültebben. Továbbá az is változás, hogy Romeo barátunk egyre jobban kezdi hanyagolni Yngwie mester skáláit, és helyette modernebb, maibb dallammeneteket és riffeket alkalmaz. Az arcnak amúgy egyre inkább formálódik a saját egyéni stílusa, és ezt csak üdvözölni tudom.
Egyébként viszont minden maradt a régiben, tehát aki eddig szerette a zenekart, az most sem fog csalódni egy fikarcnyit sem. Romeo testvér még mindig nagyon tud gitárolni, Pinella mester (a másik Michael) továbbra is a Johansson/Rudess ligába tartozó billentyus (igazság szerint egy állat, na), Russel Allen énekes pedig a Dio/Turner/Soto/Bonnet iskola talán legjobb mai interpretálója. A komplexebb témák most is zseniális dalírói vénával lettek beleépítve a markáns dallamok közé; mint egy jól olajozott mechanizmus, úgy siklik a SYMPHONY X gépezete a bo egy órás játékido során. Errol az albumról - egybefüggo jellege miatt - dalokat kiemelni nem igazán van értelme, egyben kell hallgatni és befogadni a zenét. Egyébként elsore nem hat úgy a cucc, mint 4-5 hallgatás után, szóval kell neki idot hagyni, hogy beérjen. De aztán annál többet lehet majd csemegézni az apró kis finomságokon...:-)
Egy szó, mint száz, a SYMPHONY X újra jött, látott és - nálam legalábbis - gyozött. Személyes kedvencem tolük most már valószínuleg mindig a Twilight In Olympus marad, de igazság szerint ez a lemez sem marad el tole egy szemernyivel sem. A csapat farvizein evezoknek pedig megint fel lett adva a lecke...

Honlap: www.symphonyx.com
A kiadó honlapja: www.insideout.de

Sch-dt 2000. 09. 26.