Ez marha ciki. Mármint nem a Q.E.D., hanem az, hogy mennyire elfelejtettem latinul. Hiába, régen voltam középiskolás, és akkor is csak testben voltam jelen a latinórákon, lélekben még véletlenül sem. Szóval a Quod Erat Demonstrandum cím megfejtése ezúttal elmarad.:-/
Viszont itt van ez a jó kis hazai csapat, meg ez a mintegy nyolcvan (!!!) percnyi, tizenhárom számos, angol nyelvű anyag (köszi, Gergő!!), és persze a feladat, hogy ezt ismertessem. És igen jó szívvel és nagy örömmel teszem ezt, mert a bandát körülvevő nagy csendben itt egy olyan dolog született, amire igenis fel kell hívni a figyelmet. A Q.E.D.-t én jószerével a vakvéletlennek köszönhetően ismertem meg - tudtommal eddig szinte teljes visszavonultságban tevékenykedtek a srácok, de a nagy csendben egy felettébb igényes, gyakorlatilag külföld felé is nyugodtan mutogatható matéria látott napvilágot. Hogy konkrétabb legyek: afféle - jobb híján - progresszív metalnak nevezhető zene hallható a meglepően jó minőségben megszólaló (bár kicsit talán száraz hangzású) felvételen - de ne az agyonbonyolított irányzatra gondolj a műfajon belül, ui. a tiszta, áttekinthető dalszerkezeteknek, a fogós refréneknek legalább akkora a szerepe, mint a komplex zenei megoldásoknak. Ez utóbbiak inkább a szólisztikus részeknél kapnak nagyobb hangsúlyt, egyébként kifejezetten dalcentrikus a dolog, a nagyívűség, a szépen felépített dallamok dominálnak, nem kevés (amerikai) hard rock feeling-gel fűszerezve. Tudom, valószínűleg nem ismerik sokan, de nekem az ICE AGE muzsikája ugrik be sokszor a Q.E.D.-t hallgatván - meg aztán még olyanoké, mint a RUSH, a Sammy Hagar-féle, érettebb VAN HALEN, a brit THRESHOLD, néhány AOR banda, és még sorolhatnám. Szóval nem a DREAM THEATER-vonal dominál, ez más világ. A 6-8 perces, nagyon klassz dallamokkal teli nóták nincsenek agyonbonyolítva, mindenből pont annyi hallható, amennyire szükség van. Igényes, dallamos, progresszív ízeket sem nélkülöző nagyívű hard rock/metal - talán így lehetne összefoglalni a Q.E.D. lényegét. Szóval igényes zene igényeseknek. Kifogásom mindössze két dolgot illetően van. Egyfelől az, hogy az énekdallamok szerintem nem mindenhol vannak kellőképpen kidolgozva, nem mindenhol elég fogósak. Mondjuk ezt a benyomást a kissé nyers keverés is okozhatja - kicsit úgy szól a cucc, mint egy jól felvett, de még masterizálatlan lemezanyag (talán nem is járok messze az igazságtól ezzel az észrevételemmel). Másfelől pedig nekem némiképp túl homogén az anyag, 13 szám szerintem kicsit sok úgy, hogy egymáshoz képest a dalok meglehetősen hasonló világot képviselnek. Kb. 8 nóta lenne ebből ideális egy nekifutásra, vagy pedig törekedni kellene nagyobb tempó- és hangulatbeli eltérésekre a dalok között. Viszont ennek ellenére szerintem nagy potenciál van a csapatban, ui. a hangszeres tudás megkérdőjelezhetetlen, és a kivitelezés minősége is tiszteletre méltó. Nem tudom, miért "bujkáltak" eddig ennyire a fiúk - igenis tessék kilépni a porondra, srácok, ott a helyetek a SYMMETRY, a STONEHENGE, a NEMESIS és társaik mellett! A Q.E.D. képében egy nagyon komoly hozzáállású csapattal állunk szemben, akikben mind az elszántság, mind a tehetség megvan ahhoz, hogy bizonyíthassanak. Akár a határokon túl is...
Sch-dt
Honlap: www.listen.to/Q.E.D.Sch-dt 2000.08.16