Amerikai csapat a 40 Grit, a tavalyi Dynamo-n is ott voltak, most meg a Metal Blade vette őket a szárnyai alá. Extrém metál ez is, csöppet Korn-os, mély A körül zsezsegő gitárokkal, néha New Orleans-i módra cammogó, máshol meg középtempósan menetelő nótákkal, és egy olyan énekessel, akinek hagja a rekedtesebb témáknál lukácstankcsapdalacis, amikor meg dallamkodna, akkor philipdownegyébkéntpanteraanselmos. Jó dalaik viszont nincsenek, és ezen még a Meshuggah köszönetrovatban gángónagy betűkkel való szerepeltetése se segít, az meg végképp nem, ahogy jó amerikai szokás szerint az utolsó szám után vagy tíz perc csendet, majd valami üvegcsörömpölés-marhaságot pakoltak, nyilván valami elfuserált tréfacsökevényként. Vajon mi olyan fene vicces?