THE FLOWER KINGS

A csapatról valószínuleg nem sokan hallottak még (én sem régóta ismerem oket), pedig a SPOCK'S BEARD mellett talán ok a legkitunobb képviseloi a kortárs progresszív rockzenének. A svéd banda részérol a nagyon barátságos és udvarias agytröszt, a gitáros/énekes/billentyus Roine Stolt válaszolt kérdéseimre.

(Sch-dt)

- 1993-ban The Flower King címmel kiadtál egy szólólemezt, ami - ha jól sejtem - már a kezdetét jelentette a THE FLOWER KINGS-nek. Milyen felállásban készült az az album?
+ Tulajdonképpen a tagság jobbára azonos volt a mostanival. A billentyuket ugyan még teljesen én játszottam fel, de a dobos ugyanaz volt, mint most, bár dobolt az albumon egy másik srác is. Szaxofonon is az az arc játszott, aki az új lemezen is kisegítette a zenekart. Igazából csak azért nem zenekari név alatt jelent meg az album, mert akkor még nem volt biztos, hogy együtt marad ez a felállás.
- THE FLOWER KINGS név alatt a Back In The World Of Adventures volt az elso lemezetek, ez 1995-ben jelent meg. Miben volt más ez a korong, mint a szólólemez?
+ Igazság szerint nem sok mindenben. A tagság ugye majdnem teljesen változatlan maradt, csak Tomas Bodin billentyus belépése jelentett újdonságot, meg az, hogy a tesóm, Michael lett a bogos. De zenei szempontból mindez nem okozott olyan hú, de nagy változást. A közönség is elég jól fogadta a lemezt, szóval nem volt gond.
- Az évek során aztán kiadtatok még 3 stúdióalbumot. Bemutatnád ezeket néhány mondatban?
+ Természetesen. A sorban a Retropolis album következett, ezt nagyon szeretem. Ez egy érdekes sztori, mert ez egy afféle gyujteményes album lett korábban íródott dalokkal, amelyek közül néhány egyenesen 10-15 évvel ezelott született. Ezek a nóták korábban sosem kerültek lemezre, holott volt köztük olyan, amit még 1977-ben írtam. Úgy döntöttünk, hogy adunk esélyt ezeknek a számoknak is, így született meg a Retropolis album, persze a mai kor követelményeinek megfelelo technikával rögzítve. Vicces volt a dolog, mert a Back In The World... album 1995 októberében jött ki, a Retropolis pedig mindösze hat hónappal késobb. Az emberek csak néztek, hogy milyen termékeny zenekar vagyunk, haha!! Azt hitték, hogy ennyi ido alatt még egy albumnyi számot írtunk és rögzítettünk. Pedig hát a helyzet nem ez volt, ahogy azt az elobb már elmondtam. Egyébként turnéra is csak a Retropolis megjelenése után mentünk. A Stardust We Are lemezzel nagy fába vágtuk a fejszénket. Úgy határoztunk, hogy minden létezo ötletet kipróbálunk, és nem szabunk magunknak semmiféle hatért. Így aztán ez egy dupla album lett, amire mindenféle ötletet felpakoltunk, még ambient jellegu elektro dolgokat is hallhatsz rajta, meg sok más mindent is. A Flower Power-t eredetileg szimpla korongnak szántuk, de aztán ebbol is dupla CD lett a végére. Eleve ugye ott van az 59 perces Garden Of Dreams c. dal, aztán van még egy 15 perces is, egy 8 perces, és csak jöttek-jöttek az ötletek, íródtak a dalok, és azt vettük észre, hogy az anyag az eredetileg tervezettnek a duplájára hízott. Kicsit rezegtünk is eloször, hogy az emberek egyszeruen megvernek majd minket, hogy megint egy dupla albumot szakítottunk a nyakukba, de szerencsére aztán nem lett ebbol gond, muködött a dolog. Ilyet eddig nem sokan mertek még csinálni, csak olyan arcok, mint pl. Stevie Wonder.
- 1998-ban kijött egy Hydrophobia c. második szólóanyagod is. Errol mit lehet tudni?
+ Ó, ez érdekes történet. A dologhoz tudni kell azt, hogy rengeteget tartózkodom a Foxtrot Records nevu saját kiadóm irodájában. Sok az unalmas idoszak, amikor mondjuk órákig kell várnom egy telefonra vagy egy faxra, így aztán felvittem oda egy jó kis billentyus cuccot, hogy addig se unatkozzam. Nos, az anyag ebben az irodában és ezen a cuccon íródott, sot még a felvételek egy része is itt zajlott.
- Idén év elején megjelent egy dupla koncertalbumotok is. Ezt hol rögzítettétek?
+ Az elso CD anyagát az USÁ-ban és Kanadában vettük fel, foleg Quebec-ben, ami a turnénk utolsó állomása volt. A második CD-t pedig Japánban rögzítettük, egy tokiói és egy osakai koncerten.
- Mostanában nem unatkozhattál, hiszen részt vettél a TRANSATLANTIC project-ben is, ahol olyan arcokkal zenéltél, mint Mike Portnoy a DREAM THEATER-bol, Pete Trewavas a MARILLION-ból és Neal Morse a SPOCK'S BEARD-bol. Tulajdonképpen melyikotök ötlete volt ez a project?
+ Egészen biztosan Mike-é, haha!!! O folyton azon töri a fejét, hogy hogyan tudná még jobban megnehezíteni a saját életét, mindig elfoglalja magát a DREAM THEATER mellett is. Most éppen Neal Morse-zal akart együtt csinálni valamit, úgy indult ez az egész dolog. Aztán együtt keresték meg Pete-et, o így került képbe. Gitárosnak eredetileg a FATES WARNING-os Jim Matheos-t akarták megnyerni, de aztán o az egyéb kötöttségei és elfoglaltságai miatt a maga részérol lefújta az akciót. Mike aztán végül engem választott, így lettem én is tagja a bunbandának, haha!!! Egyébként Neal és Mike is nagy rajongói a THE FLOWER KINGS-nek.
- Amúgy mi a véleményed a SPOCK'S BEARD, a MARILLION és a DREAM THEATER muzsikájáról?
+ Szeretem oket, tetszik mindhárom banda. A MARILLION-tól mondjuk inkább a Steve Hogarth-os albumokat szeretem, a Fish-es idokben túlzottan hasonlítottak a régi GENESIS-re. Ha már választani kell, akkor azért én a régi GENESIS-re szavaznék. Viszont az újabb keletu dolgaik tényleg nagyon jók, a legutóbbi lemezük is kitunoen sikerült. Jó kis banda, na. A DREAM THEATER-t még a 90-es évek elején láttam eloször, és nagyon jók voltak ok is. Ugyan a zene egy kicsit túl metalos volt nekem, de iszonyú jól muzsikáltak. Mike dobolásától teljesen padlót fogtam, de az énekes is nagyon jó volt, meg Petrucci is. Túl sokat amúgy nem tudtam róluk sokáig, inkább csak a sajtóban olvastam róluk ezt-azt. Aztán amikor jött ez a project-dolog, akkor Mike elküldte nekem az albumaikat, hogy nagyjából képben legyek a játékstílusát illetoen. Az új albumuk is nagyon eros lett, nagyon tetszik. A SPOCK'S BEARD-rol meg csak annyit, hogy az összes CD-jük megvan itthon, nagyon szeretem oket, és sokat hallgatom a lemezeiket.
- Akkor most más téma - beszéljünk az új lemezetekrol, a Space Revolver-rol. Valami azt súgja nekem, hogy konceptalbumot készítettetek. Igazam van, vagy sem?
+ Nem, a Space Revolver nem konceptlemez. Sokan szerették volna, ha konceptalbumot készítünk, de ez nem az. Vannak ugyan többször is felbukkanó részletek, de ennyi. Nincs kimondott koncepció a dologban.
- Jonas Reingold személyében új basszerosotok van. A tesód, Michael miért szállt ki?
+ Az állása miatt. Tudod, egy relatíve ismeretlen progresszív csapat bogosének lenni még itt Svédországban sem megy foállásban, így Michael-nek van civil munkahelye is. Viszont ez, meg a nagy családja fenntartása kivesz belole annyi energiát, hogy már nem tudta ezt összeegyeztetni a zenéléssel. Fel kellett adnia a dolgot. Nálam más a helyzet, mert a kiadóm miatt azért összejön annyi, hogy ha nem is túl fényesen, de megéljek.
- A lemezt hallgatva úgy tunt nekem, hogy most tömörebb, gitárosabb lett a hangzás, és úgy általában javult a sound. Egyetértesz velem ebben?
+ Maximálisan! Tudod, most több pénzünk volt a dologra, új felszerelésen is dolgoztunk, így aztán jobb lett a végeredmény is. A dobhangzásra különösen rámentünk, mert legutóbb azzal nem voltunk túlzottan megelégedve. Szóval most minden szempontból jobb lett a megszólalás.
- Új ötleteitek vannak már a következo albumhoz?
+ Ó, nem, még nincsenek. Egy-két kóbor ötletke van csupán, de ezek alapján még nem biztos semmi sem. Talán komplexebb és keményebb lesz majd az album, de ez egyáltalán nem biztos. Majd kiderül.
- Ahogy észrevettem, rengeteg különbözo hatás olvad össze a zenétekben, a gitárcentrikus rock-tól a jazz-en és a blues-on át a progresszív zenékig. Kiket nevezhetünk a zenekar fo inspirációinak?
+ Ez egy nehéz kérdés, ugyanis ezerféle dologból merítünk. Nagyon sokféle hatással rendelkezünk, ahogy te is mondtad. A legfontosabbakat azért megpróbálom felsorolni. BEATLES, Jimi Hendrix, DOORS, Frank Zappa, VANILLA FUDGE, PROCOL HARUM, KING CRIMSON, ELP, YES, GENESIS, GENTLE GIANT, Chick Corea, WEATHER REPORT, Miles Davis, Herbie Hancock. Azután olyan klasszikus zeneszerzok is, mint mondjuk Debussy, Bach vagy Mozart. De hatással volt Webber is és a West Side Story zenéje. Meg filmzenék. Aztán a world music is hatott ránk, tudod, amikor különféle kultúrák zenéi keverednek össze. Néhány elektronikus zene is megemlítheto, meg persze az olyan klasszikus gitárosok munkássága, mint pl. Peter Green vagy B.B. King.
- Ha összeállíthatnád a magad Dream Team-jét, kikkel muzsikálnál együtt?
+ Haha, erre nem könnyu válaszolni. Nem is tudom hirtelen. Biztosan Paul McCartney-val, John Lennon-nal és George Harrison-nal, haha! Tényleg nem tudom. Talán Jackson Brown-t mondanám, azután Peter Gabriel-t, Bill Bruford-ot, esetleg Jon Anderson-t. Nagyon sok dolgot kéne egyeztetni ahhoz, hogy ez összejöhessen. Amúgy meg nagyon jól elvagyok így a saját zenésztársaimmal. Egyébként ha már a Dream Team-dolog szóba került, eszembe jutott, hogy a TRANSATLANTIC-kal talán majd fogunk koncertezni egy-két helyen.
- És a THE FLOWER KINGS-szel lesz majd európai koncertsorozat?
+ Igen, lesz. Az ügynökségünk éppen most szervezi a dolgokat. Úgy néz ki, november elején indulnánk egy háromhetes körútra, ahol fozenekarként játszanánk majd.
- Szóval akkor nem unatkozol. Mondhatjuk azt, így mindent összevetve, hogy boldog és elégedett ember vagy?
+ Ó, igen, azt hiszem, mindenképpen boldog és szerencsés embernek tarthatom magamat. Tudom, sokan mindig másra vágynak ahhoz képest, mint amiben élnek, de rólam ez nem mondható el. Tényleg elégedett vagyok az életemmel. Zenélhetek, ami a legnagyobb szenvedélyem. Van egy nagyon jó családom, akiket nagyon szeretek. A zenénken keresztül kifejezhetem magam, elmondhatom a világnak a gondolataimat, az érzéseimet. Ezt - mármint az önkifejezést - egyébként nagyon fontos dolognak tartom, és hiszem, hogy az emberek sokkal boldogabbak lehetnének, ha mindenki kiadhatná magából azt a jót és kreatívat, ami benne rejlik. Nekem régóta ez volt az álmom, hogy így élhessek, és bátran mondhatom azt, hogy az életem maga ez a megvalósult álom. Annak is nagyon örülök, hogy most veled beszélhetek, hogy kíváncsi vagy a gondolataimra, hogy hallgatod a zenénket. Ez is nagy dolog. A koncertezést, az utazást is nagyon szeretem, ebben is szerencsésnek érzem magam. Tudod, én nem vagyok mai gyerek, hiszen 44 éves vagyok - ilyenkor már sokan panaszkodnak mindenféle gondok, meg persze az öregedés miatt. Én nem teszem ezt, semmi okom nincs rá. Abból élek, amit szeretek, van egy családom két gyönyöru gyerekkel - mi kellhetne még? Igaz, néha nem könnyu, vannak súlyos kiadásaink, de hát ezt igazán ki lehet bírni. Tényleg jól érzem magam a borömben, boldog vagyok a magam életével.
- Végezetül még egy kérdés. Mit üzensz a magyar progresszív rock rajongóknak?
+ Örülök, hogy léteznek, hogy hallgatják és támogatják ezt a zenét. Remélem, hogy a zenekarral egyszer nálatok is játszhatunk majd.

Honlap: www.users.wineasy.se/flowerkings
A kiadó honlapja: www.insideout.de