ANATHEMA INTERJU JOHN DOUGLAS DOBOSSAL

Hiába, kevés együttes van, ahol a dobosra is jut némi figyelem, és az Anathema általában nem tartozik ezek közé. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy John Douglas, a dobos nem szereti azt a fajta figyelmet, ami általában a zenészeknek jár, o legszívesebben egy pohár sörrel a kezében bóklászik a tömegben, és lelkes vigyorral turi, hogy mindenféle Anathema pólós kölykök fellökjék. Sportot uz abból, hogy nem ismerik fel. De bennünk emberére akadt, nemcsak felismertük, még interjút is készítettünk vele. Hát, valamivel csak meg kellett hálálnia a magyar vendégszeretetet és a katalán vörösbort.

Most, hogy már az utolsó koncerten is túl vagytok a Judgement-el, kiértékelnéd ezt az elmúlt másfél, két évet, amit a lemez megírásával és a turnékkal töltöttetek?
Azt hiszem, elég jól ment, mindenki élvezte a dolgot, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk mindenfelol. Nem csak metal rajongóktól, hanem egész hétköznapi emberektol is, mindenkinek tetszett a lemez, és ez nagyon jó. A koncertek is jól mentek, mindenhol örültek nekünk, az egyetlen gond csak az, hogy még mindig iszonyúan le vagyunk égve, egy fillérünk sincs. Talán az új amerikai terjesztonk majd segít ebben egy kicsit, hiszen az utolsó két lemez eddig nem volt kapható odaát.

Elég sok fesztiválon voltatok idén nyáron, például ott voltatok a Wave Gotik Treffen-en Lipcsében is, milyen volt?
Nagyon vicces. A szervezok leléptek a kasszával, az együttesek lemondták a fellépéseiket, csak azok játszottak, akiket valóban a zene érdekelt.

Ti voltatok a fesztivál utolsó fellépoi, nem?
De. Azt hiszem, senki nem gondolta komolyan, hogy bárki is játszani fog, de végül azt mondtuk, hogy miért is ne játszanánk. A közönség imádta, és errol szólnak a fesztiválok, nem a pénzrol, egyszeruen játszanunk kellett. És végül jól sült el, úgyhogy.

A Milwaukee Metal Fest milyen volt?
Az is nagyon jó volt.

Az elso amerikai koncertetek, ha jól tudom.
Amerika, igen, érdekes volt. Jó volt, komolyan, élveztem, az emberek egyre csak azt kérdezték, miért nem jöttök ide gyakrabban, ha ott is megjelennek a lemezeink, talán összejön egy ottani turné.

Hogy tetszett Amerika?
Tetszett, nagyon vicces volt, kicsit nevetséges is. Nem is tudom, végül is ott is be lehet rúgni, meg ha nagyon akarod, hát még meg is érted az amerikaiakat. Mulatságos népek, bár azt nem tudom, meddig bírnám ki közöttük, mielott teljesen becsavarodnék. De azért tetszett.

És ez a fesztivál hogy tetszett?
Ez is jó volt. Kicsit más persze, hiszen Danny hiányzott, és senki sem tudta, most mi lesz, nem tudtam, Vinny megállja-e a helyét, vagy sem, akármi lehetett volna. Kicsit idegesek is voltunk, de végül jól sikerült minden, és a közönségnek is tetszett, úgyhogy jó volt. Minden jó!
(Danny Cavanagh, a szólógitáros betegségre hivatkozva lemondta a koncertet, és az együttes nélküle állt színpadra - mit mondjak, nem mindennapi élmény volt. Pláne, hogy így is ugyanolyan jók voltak, mint bármikor máskor! Aki pedig akár csak egyszer látta oket, tudja, hogy az hihetetlen.)

És mit gondolsz a fesztiválokról általában?
A szabadtéri fesztiválok a legjobbak, olyan szabadok. Nem is tudom, az a jó bennük, hogy mindenki jól érzi magát, az emberek elvesztik a gátlásaikat, egy csomó idegennel találkozol így, mint most veletek, az egész egy nagy hippi család. Valahol mindez Woodstock szülötte, van hát köze a jó öreg hippi szellemhez, én nagyon szeretem a fesztiválokat, olyan viccesek. Szeretem, hogy rengeteg banda van, fel és le rohangálnak a színpadokon, nincs rendes beállás, csak játszol és már húznod is kell. Hogy miben különbözik egy turnétól? Nem tudom, mikor minden nap játszanod kell, néha már. szóval néha nincs kedved felmenni a színpadra, de muszáj, persze a turné is jó, de a fesztiválok sokkal szabadabbak. Az emberek nem csak miattad jönnek ki, még csak nem is a zene miatt, hanem hogy jól érezzék magukat, és ezt érezni is lehet. Nem tudom, mindenkinek a magánügye, én személy szerint a fesztiválokat szeretem.

Mikor lesz új lemez?
Nem tudom, majd ha kész lesz. A Judgement nem volt igazán kész, mikor stúdióba mentünk, voltak már dalaink, de. Azért is tartott ilyen sokáig és került ilyen sokba, most jó lenne, ha amennyire csak lehet, minden kész lenne már, mire a stúdiózáshoz érünk. Alighanem április körül jelenik meg, az utolsó két lemezünk nyáron jött ki. A nyári megjelenés úgy mínusz 10.000 példány az eladások terén, úgyhogy most szeretnénk tavaszra kihozni.

Vannak már új dalok?
Nekem van vagy 14 dalom, Danny is rengeteg mindent csinált, bár az o dolgai egyelore még inkább csak riffek és nem kész számok. Vinny és Dave is írt ezt-azt, három lemezre elegendo anyagunk van! Most azt kell kiválogatnunk, mi a legjobb ezek közül. Lesznek a régi Anathemát idézo részek, de elektronikusak is éppúgy, sokat játszunk majd a hangzással is.

Amennyire én tudom, te nem írtál semmit az elso lemezeken.
De, az egyik számot én írtam a Silent Enigmán, de nem mondom meg, melyiket, mert elég rossz! És én írtam a Memento Mori gitárszólóját is. Eljátszani persze nem tudtam volna!

De a Judgementen legalább két dalod van.
Három, három és egy kicsi. Tudod már tíz éve gitározom, mikor kiléptem, már akkor is írtam zenét, nem az Anathemának, csak magamnak. Mikor visszajöttem, azt mondták, hogy "hé, ez nagyszeru, nem vesszük fel?", szóval így volt.

Miért léptél ki annak idején?
Hát, valójában kirúgtak. Nem érdekelt már az egész, az az igazság, hogy akkor épp senkit sem érdekelt az Anathema, borzasztó volt az együttessel lenni, és ráadásul épp belebolondultam a rave-be. Az Eternity turné iszonyatos volt, mindenki ki volt készülve idegileg, és úgy éreztem, hogy ezt én nem akarom tovább csinálni. Nem akarok ebben az együttesben lenni, így hát a turné végével kiléptem.

És hogyhogy visszamentél késobb?
Nem is tudom. Mikor kiléptem, szóval mikor Danny azt mondta, hogy OK, nem vagy benne többé az együttesben, én meg hogy ó, nem így gondoltam az egészet, én benne akarok maradni a bandában, csak azt akarom, hogy megváltozzon az egész. És erre Danny azt mondta, hogy már késo. Hát istenem, nem aggódtam nagyon a dolog miatt, megvolt a magam élete, amúgy is elegem volt az egészbol, tudod, akkor nagyon más volt ez az együttes, mindig irányítani akart valaki, és ahhoz meg már túl öregnek éreztem magam. Eltelt majdnem két év, és Danny és Vinny rettentoen elkezdték ölni egymást, Duncan erre mondta, hogy vagy Danny lép ki, vagy o megy el. Danny mondta, hogy OK, már ott se volt, megkeresett, hogy zenéljünk együtt. Aztán Danny és Vinny anyukája meghalt, és Dunc egyszerre csak felhívott minket, hogy akkor kilép o, és egy ideig csak Vinny meg Shaun (az akkori dobos) maradt az Anathemában. Aztán, hogy Dunc kilépett, Danny visszament az együttesbe, és megkérdezte, hogy én nem akarok-e visszamenni, én meg ráálltam a dologra, hiszen amúgy is közösen akartunk csinálni valamit.

De most már minden rendben köztetek és Duncan között?
O, persze, gyakran találkozunk. Duncannel mindig jókat lehet mulatni, pláne most, hogy már nem vagyunk ugyanabban az együttesben, úgyhogy mikor találkozunk, felszabadultan nevethetünk mindenen.

És milyen érzés, hogy Les visszatért?
Vicces.

Az emberek csak kilépnek meg visszalépnek az együttesetekbe.
Belépnek, kicsit csiszolnak a zongoratudásukon, aztán mennek a Cradle of Filth-be villogni, ha meg egy kis lustálkodásra van szükségük, jönnek vissza hozzánk. De azért klassz, Les és Mart is nagy arc, mind a ketten teljesen orültek.

Martin miért lépett ki?
Hogy belépjen a Cradle of Filthbe. Azt hiszem, rendes tag akart lenni, akinek van beleszólása a zenébe is, és nem csak a koncerteken segít ki.

És Les miért hagyta ott a Cradle of Filth-t?
Belso feszültségek. Nem tudok sokat a dologról, és szerintem nem is az én dolgom, hogy errol beszéljek.

Mikor itt voltatok februárban, nekem nagyon úgy tunt, hogy valami nincs rendben, mi volt akkor az oka az általános rosszkedvnek?
Nekem fel se tunt!

Danny is meg Martin is azzal jöttek, hogy fel fog oszlani az együttes.
Igen? Alighanem csak a szokásos testvéri veszekedés ment Vinny és Danny között, mindig egymás torkának ugranak, ahogy csak testvérek tudnak. De nekem nem tunt komolynak. Tudod, mostanában sokkal felszabadultabb az egész, nincs egy vagy két fonök, aki megírja a zenét és aztán utasítgat, sokkal jobb minden. A koncertek is jók, lehet, hogy a színpadra lépés elott öt perccel még egymást öljük, de ha jó a közönség, akkor megint minden rendben, és a legjobb barátok vagyunk. De hát errol szól az egész, zenét írni, zenét játszani. És minden jó és minden rossz, ami csak ezzel jár.

Ami a neveteket illeti, mit gondolsz róla most, szerinted még mindig illik a zenétekhez?
Nekem mindig is tetszet ez a név, és szerintem most akár még az elonyünkre is válhat. Mikor még kezdo death metal együttes voltunk, ugye mindenki ilyen nevekkel nyomult, de a mostani zenei környezetünkben ez elég kirívó, és így talán könnyebben megjegyeznek minket az emberek.

Szerinted lehetséges, hogy egy zenész végleg abbahagyja a zenélést?
Nem tudom, gondolom ez az egyéntol is függ. Ott van például Peter Green a Fleetwood Mac-bol, aki egyszer csak azt mondta, hogy elég, és hátat fordított az egésznek, pedig kora egyik legnagyobb gitárosa volt. Annyira megcsömörlött a hírnévtol meg a felhajtástól, hogy vagy húsz évig nem is adott ki semmit.

És te abba tudnád hagyni a zenélést?
Nem tudom. Sosem tudhatod, mit hoz az élet.

És mondjuk húsz év múlva szerinted mit fogsz csinálni?
Csak azt tudom elképzelni, hogy még akkor is zenélek.

Altalában hogy telik egy napod?
Mostanában foképp zenét írok.


Az interjú itt átfordult beszélgetésbe (közhasznú információk: John Everton drukker, a holland sört szereti, és nem tartja gótikus együttesnek az Anathemát). Ugyhogy ha jövore Anathema pólóban lézengenétek valamelyik nagyobb külföldi fesztiválon, óvatosan a fehér pólós, rövid hajú, széles vigyorú angol gyerekekkel. Lehet, hogy valamelyik a kedvenc együttesetekben dobol. Ne rúgjátok föl - inkább hívjátok meg egy sörre.
Part III