ENCHANT

A kaliforniai progresszív rock csapat neve nagyjából csak a két évvel ezelotti Break album kapcsán került be a rajongói köztudatba, pedig a tagok már több, mint tíz éve aktív résztvevoi a proggie színtérnek. Az ötödik stúdióalbumát nemrég piacra dobott bandából Doug A. Ott gitáros/alapítótag válaszolt kérdéseimre.

Sch-dt

- Az ENCHANT 1989 óta létezik, de gondolom, korábban is zenéltél már itt-ott. Emlékszel még életed elso koncertjére?
+ Hogyne emlékeznék! Egy olyan zenekarral léptem életemben eloször színpadra, akiknek valami miatt helyettesítenem kellett a gitárosát, mert nem tudott ott lenni a fellépésen. Elég kevés ido volt összepróbálni az anyagot, de a koncert végül nem sült el rosszul. Kábé egy jó hét múlva volt a következo buli, aminek az volt a pikantériája, hogy a hely, ahol játszottunk, a Dream Theater nevet viselte. Nem semmi, ugye? Egyébként ez után a koncert után véglegesen be is vettek a bandába a többiek, ui. a régi gitáros már nem tért vissza.
- Mik voltak a kedvenc zenéid, amikor ez történt?
+ A régebbi bandák, a RUSH, a YES, a GENESIS, a QUEENSRYCHE, az IQ, a SAGA, a MARILLION, satöbbi. Azóta is isteneim ezek a csapatok, de újabb kedvenceim is vannak, mint pl. a SPOCK'S BEARD, oket is nagyon szeretem. De hatottak rám olyan egyszerubb gitárzenék is, mint a STONE TEMPLE PILOTS, a FOO FIGHTERS. De szeretem a JELLYFISH-t is.
- Az ENCHANT kezdeti idoszakában nem csak gitároztál, de te voltál a banda énekese is. Ez a periódus meddig tartott?
+ Nagyjából másfél-két évig, egész pontosan nem emlékszem. Elég hosszú idonek tunt akkoriban, haha! Aztán szerencsére képbe került Ted Leonard, aki a mai napig is a zenekar énekese. Akkoriban én nagy MARILLION lázban égtem, meg voltam vadulva Steve Hoghart énekstílusáért, o meg a KANSAS-t istenítette. Ja, azt még el kell mondanom ahhoz, hogy teljes legyen a kép, hogy nem sokkal Ted érkezése elott került a csapatba Ed Platt basszusgitáros is. Végül tulajdonképpen így szilárdult meg a zenekar felállása.
- Az elso albumotok, az A Blueprint Of The World 1993-ban látott napvilágot. A lemez érdekessége az, hogy két helyen készült, San Francisco-ban és Liverpool-ban. Miért kellett a bolygó két ilyen egymástól távoli pontján dolgoznotok?
+ Eredetileg mindent San Francisco-ban akartunk csinálni, de a stúdióban, ahol ügyködtünk, más is dolgozott velünk egy idoben, nem volt igazi nyugalom. Meg a hangmérnök is kicsit problémás ember volt. Ekkor felhívtam a MARILLION-gitáros Steve Rothery-t, hogy mit tudna tanácsolni. Ok ekkortájt éppen a Brave címu albumukon dolgoztak Liverpool-ban, és Steve felajánlotta, hogy repüljünk át oda, és ha végeztek a lemezzel, csináljuk meg ott azokat a dolgokat, amik San Francisco-ban félbemaradtak. Így is lett, Steve jó néhány nótánál segített minket producerként, sot egy dalban még egy szólót is elkövetett.
- Az elso lemezt Európában még a Dream Circle kiadó forgalmazta, a kettes album, a Wounded viszont már az InsideOut védoszárnyai alatt került a piacra. Velük hogy kerültetek kapcsolatba?
+ Ez egy izgalmas történet. A kiadó egyik tulaja az elso albumunk idején turnémenedzsere volt az IQ amerikai koncertkötútjának, ahol egy kaliforniai bulin mi is felléphettünk, mint vendégzenekar. Az arc egybol belelkesedett, ahogy meglátott minket játszani a színpadon, és a buli után megkeresett minket azzal, hogy tudnánk-e együtt csinálni valamit. Az együttmuködés elso gyümölcse rögtön egy európai turné lett, ahol a JADIS vendégeként játszhattunk, majd pedig végül 1995 közepe táján leszerzodtünk az InsideOut-hoz.
- A kettes albumon már te magad voltál a produceri-hangmérnöki teendok felelose. Miért alakult ez így? Nem érezted tehernek ezt a feladatot?
+ Nem. Igazából szerettünk volna megint Steve-vel dolgozni, de o nem ért rá éppen akkor. Így aztán emellett a verzió mellett döntöttünk. Végülis én tudom legjobban, mit akarok hallani egy ENCHANT albumon. Meg aztán ez a megoldás olcsóbb is volt, mintha egy drága producerrel dolgoztunk volna, és hát akkoriban ez sem volt utolsó szempont, lévén, hogy nem álltak dollár-hegyek a hátunk mögött. De végül nem sült el rosszul a dolog, szerintem akkor ez volt a leheto legoptimálisabb megoldás.
- 1997 tavaszán újra Európában turnéztatok, méghozzá a DREAM THEATER vendégeként. Milyen emlékeid vannak a körútról?
+ Ó, az nagyon jó volt! Sok helyen játszhattunk sok embernek, és ez nagyszeru volt. Addig még sosem léphettünk fel akkora közönség elott, mint azon a turnén. A legjobb a milánói buli volt, ott teljesen megpadlóztunk. Kb. 5000 ember volt ott, és amikor elkezdtük az elso nótát, a Below Zero-t, legalább ezren-kétezren egybol ugrálni, csápolni meg énekelni kezdtek, iszonyú lelkesek voltak. Hatalmas érzés volt!
- A turnéval egy idoben jöttetek ki a Time Lost albummal, ami tulajdonképpen addig fel nem használt dalok gyujteménye volt. A kiadó ötlete volt az a lemez, vagy inkább a tietek?
+ Mindenképpen szerettünk volna kiadni valamit a turné kapcsán, így jött a dolog. Eloször egy olyan EP-ben gondolkodtunk csak, amin a Wounded album munkálatai idején írt, de lemezre végül nem került dalokat tettük volna hozzáférhetové. Amikor ennek híre ment, akkor viszont egyre-másra jöttek az e-mail-ek, a levelek meg az üzenetek, hogy tegyünk fel más, régi, ki nem adott nótákat is az albumra. Így aztán az lett a vége, hogy teljes nagylemeznek csináltuk meg a Time Lost-ot.
- Nekem éppen ez az album, a Time Lost a kedvencem toletek. Te melyiket szereted a legjobban?
+ Az újat, most ez van hozzám a legközelebb.
- Az 1998-as Break album felvételei elott kiszállt a csapatból a bogos, Ed Platt, a basszustémákat is te játszottad fel végül. Miért szánta el magát erre a lépésre a srác?
+ Ez egy keserves dolog volt szegénynek, nagyon nehéz idoszaka volt akkoriban. A magánélete válságba került, ott volt egy válás kellos közepén a kétéves kisfiával, ráadásul a munkáját hol nappal, hol éjszaka kellett felváltva csinálnia, teljesen lehetetlen idobeosztásban. Mindez annyira felorölte és kimerítette, hogy nem maradt már energiája teljes erobedobással a zenekarra koncentrálni. Mindenképpen lépnie kellett valamit. Azt hiszem, ez volt számára akkor a leheto legjobb megoldás. Mindenesetre úgy váltunk el egymástól, hogy ha majd rendezodnek a dolgai, akkor még visszatérhetünk a közös munkához.
- Az elobb említett Break albumon némi iránymódosítás volt megfigyelheto, leegyszerusödtek a nóták, dalközpontúbb, refrénesebb lett a megközelítés, valahogy érettebbnek, higgadtabbnak tunt a banda. Mi okozta ezt a változást?
+ Szerintem a változás mindig is jellemzo volt ránk, nem hiszem, hogy egyformának lehetne nevezni bármelyik két korábbi albumunkat. Egyszeruen akkor az jött belolünk, ez volt az a lépcsofok, amire abban a pillanatban fel kellett lépnünk. Egyébként nem csak a dalok lettek egyszerubbek, de a hangzásunk is megváltozott egy kicsit, több lett a gitár, és kevesebb a billentyu.
- Az album megjelenése után két európai turnén is részt vettetek, a SPOCK'S BEARD illetve a MARILLION vendégei voltatok. Jól kijöttetek a két zenekarral?
+ Persze, nem volt probléma, mindenki nagyon jó fej volt. A MARILLION-ékat már amúgy is régóta ismertük, az elso lemezünk liverpool-i munkálatai során volt alkalmunk összehaverkodni velük. Sot, velük Amerikában már korábban is játszottunk együtt néhány koncerten, szóval nem jelentett újdonságot együtt lenni velük.
- Az új anyagotokat sajnos még nem hallottam, úgyhogy megkérnélek, mutasd be néhány szóban, ha lehet!
+ Persze, nagyon szívesen. Nos, szerintem az új lemez egyfajta keveréke a régi ENCHANT-hangzásnak, meg az újabb, gitárcentrikusabb hatásainknak. Sot, olyan dolgok is hatottak ránk ezúttal, mint mondjuk a reggae vagy a jazz, mégha direkt módon esetleg ez nem is hallatszik. Ezzel együtt igazi ENCHANT-zene ez is, szóval nem kell félnie senkinek. Az új szövegek is hasonló terepen mozognak, mint a korábbiak.
- Mennyi ido alatt állt össze az új anyag?
+ Nagyon hamar ment a dolog, gyakorlatilag két hónap alatt összeállt az anyag gerince. Foleg Paul (P. Craddick dobos) és én hoztunk sok ötletet. Hetente kétszer szoktunk egyébként összröffenni, minden kedden és csütörtökön, és ilyenkor általában kb. négy órát szoktunk próbálni.
- Hogy születnek az új ENCHANT nóták?
+ Valaki hoz egy ötletet, megmutatja, és ezt elkezdjük együtt játszani. Figyelgetjük, alakítgatjuk a témát, mindenki hozzáteszi a maga dolgait. Addig agyalunk rajta, amíg össze nem áll valami használható dolog. Ha úgy döntünk, hogy megtartjuk az adott ötletet, akkor jöhet aztán az énekdallamok kidolgozása, meg persze a dalszövegek.
- A próbákat és a koncerteket leszámítva össze szoktatok jönni?
+ Igen. Én leginkább Paul-lal szoktam találkozgatni, o a legjobb barátom. De Ted-et is legalább egyszer-kétszer látom hetente a bandán kívül is - már csak azért is, mert nagyon közel lakunk egymáshoz. De Ed-del is nagyon gyakran összejövök. Igazság szerint o talán még közelebb is van hozzám azóta, amióta nincs a zenekarban.
- Mennyi idosen fogtál gitárt a kezedbe?
+ 14 évesen. Elég késon, ha úgy vesszük; a legtöbben, akik gitároznak, néhány évvel korábban kezdenek bele a dologba. Egyébként a dátumra is pontosan emlékszem, amikor kezdodött ez az egész: 1979. december 27. volt a nagy nap.
- Mely gitárosok voltak a legnagyobb hatásaid?
+ Alex Lifeson a RUSH-ból, Neal Schon a JOURNEY-bol, a MARILLION-os Steve Rothery, meg a SAGA gitárosa. Oket tudnám megemlíteni.
- És meddig akarod még folytatni a zenélést?
+ Amíg bírom. Ameddig csak le nem esnek az ujjaim, haha! Ha megérem, akkor akár 80 éves koromig is csinálni fogom, amikor majd tolószéken gurítanak be a színpadra, haha!

A kiadó honlapja: www.insideout.de