A szervezés legalacsonyabb szintjét bemutató pécsi rendezők biztosították a helyszínt a The Art of Dethronment és az Evensong turné eme állomásához. A koncertet a komlói G.S.M. nyitotta.Majdnem egy órás műsoruk nem hagyott bennem maradandó élményt,a Moby Dick kópia banda, Sepultura és Motörhead feldolgozásokkal is megpróbálta a hangulatomat fokozni,de sikertelenül.
 A helyi illetőségű Symmetry már az első szám után maga mellé állította a közönséget. A progresszív vonal legjelesebb hazai képviselői mindent megtettek, hogy a hangulat a tetőfokára hágjon,a közönség tapsolt is lelkesen. A műsorukat a régebbi, az újabb és a feldolgozás számok egyforma mértékben tették ki. A hangzás nem volt a legjobb,de ennek ellenére nagyon jó koncertet láthattunk,habár a Fates Warning feldolgozásokat azért most hiányolta a közönség.
 Az Evensong új, kevésbé slágeres arculatával eddig nem igazán tudtam azonosulni, de ez a koncert sokat segített.A három négy régebbi számot leszámítva, csak az új albumról játszottak, és nem is akárhogyan,minden úgy szólt ahogy ahogyan kellett! Nagyon összetettek és sokkal mélyebbek ezek az új tételek,és teljes átéléssel nagyn szépen adták elő őket. Az Evensongban szinte nem lehet csalódni, mindig felejthetetlenek, így volt ezen az estén is.  A The Art of Dethronment az az együttes amivel kapcsolatban mindenkinek azt ajánlom, jól gondolja meg ,hogy meghallgatja-e őket, mert ha igen, akkor nincs menekvés, örökre magával ragad, ebbe a csodálatos érzésekkel teli világba,ami nem más mint maga az élet!  Nem lehetett senkinek panasza,az új albumról elnyomták az összes számot, kivéve az "In the Womb"-ot, amit pedig már nagyon szívesen meghallgatnék már egyszer élőben is.Eljátszották még a címadó "Down on my knees" című számot is az előző album összes dalával, ahol nekem a "Cold Kiss"-ből azért hiányzott a klimpírozás, de azért így is jó volt. Az egész együttes fenomenálisat alakított, nem akarok senkit kiemelni, de talán még is : Gergely Tamás teljesítményét, hiszen végre egy elég nagy színpadon voltak ahol lehetett mozogni is, a Maiden koncert emlékére alakított Dickinson figuráról nem is beszélve!:)) A koncertet nem is zárhatták volna jobban, mint a Stephen King ihlette "Ripping Tusks and Swishing Claws"-al. Aki látta őket ezen az estén, biztos nem felejti el egy életre. Elég nagy feladat lesz ezt túlszárnyalni,de ahogy Tamás mondta koncert után "Csillagos határ az ég"!:)