III. SHOCK! FESZTIVÁL
DEBRECEN 2000. XI. 24., LOVARDA

Harmadik alkalommal került megrendezésre -az immár hagyományosnak nevezhető - Shock! Rockmagazin által szervezett fesztivál. Ezúttal azonban már új helyszínen, két színpadon, kétszerannyi fellépővel kerülhetett sor az eseményre.
A programot este 1/2 9 magasságában a budapesti AMNÉZIA kezdte meg a Kisszínpadon. Zenéjük leginkább dallamos heavy/rock’n’rollként jellemezhető. A BLACK SABBATH, H-BLOCKS feldolgozásokat elég jól nyomták, viszont a pocsék hangzás és az akkor még csak szállingózó közönség megpecsételték bulijuk sorsát.
Még tartott az AMNÉZIA fellépése, amikor a nagyszínpadon a NEMESIS is elkezdte a programját. Azt hiszem, a Végzet ajtajával indítottak, ami elég jó húzásnak tűnt, mivel szemmel láthatóan ezt a dalukat ismerték legtöbben. A zenekar profi kiállása, a hatásos fények és nem utolsó sorban igényes progresszív rockzenéjük vonzotta a tekinteteket, és egyre többen gyűltek a nagyszínpad elé. A szintetizátorral megtámogatott METALLICA feldolgozásra már be is indult rendesen a nép. Ezek mellett nem hagyhatom szó nélkül Fábi fantasztikus szólóit sem. Egyszóval a NEMESIS-ből árad a profizmus.
A Kisszínpad második fellépője az AUTUMN nevű négyes volt. Róluk valójában eddig mindössze csak annyit hallottam, hogy doom zenében utaznak. Műsorukat végignézve megállapítható, hogy ez igaz is, bár azt hozzá kell tennem, annak is a régi MY DYING BRIDE, korai ANATHEMA féle ágát művelik, méghozzá igen jól. Sajnos a hangzás - akárcsak a többi bandánál a Kisszínpadon - itt is hagyott kívánnivalókat maga mögött. A gyakran sípoló gitárok ellenére is élvezhető volt zenéjük, és ezzel nem csak én voltam így, ugyanis a műsor alatt rendesen felduzzadt a nézőszám. Én azt mondom a zene OK, a fazonokkal sincs semmi baj, szép jövő állhat még a srácok előtt.
KAOTIKA: Nem gondoltam, hogy ennyien megnéznek minket. Sajnos rövidített programot kellett játszanunk - idő hiánya miatt - és a dobosunk, Márió dolgát is megnehezítették, ugyanis az AUTUMN dobján kellett játszania, azon meg csak egy felső tam volt, így le kellett egyszerűsítenie a témáit. Ráadásul a sok "kétlábgépes" téma miatt a dobszerkó folyamatosan mászott előre. Ezen a rendezők a színpadba vert szegekkel segítettek.
NEVERGREEN:A tőlük megszokott profizmussal vették be a nagyszínpadot. Látszott, igazi közönségkedvencek. A tisztelt egybegyűltek elejétől a végéig fújták Bobbal együtt a power/doom klasszikusokat. Ó, Fortuna, Gótikus erotika, Ámok, de még a lírai A Harang értünk szól is sütött. A magyar rockzenei életben betöltött helyük megkérdőjelezhetetlen.
SZEG: Érdekesen kezdték műsorukat a debreceni srácok: először csak trióban zenéltek, dob, gitár, bass felállásban és az énekesi feladatokat is a basszeros Bakos Jozsó látta el, majd az első dal felénél beszállt a vokalista srác is. Kásás hangzás, és nem túl eredeti extrém metal, helyenként MESHUGGAH-s riffekkel. Mindezek mellett nekem az ének sem túlságosan tetszett. Bár ez csak az én véleményem! Az ex-NECROPSIÁ-s Szilágyi Pisti azért itt is tud nagyokat ütni, és nagyon tetszett Jozsó saját festésű hangszere is.
REPLIKA: Bár műsorukból nem sokat láttam, azért érződött, hogy a közönség legnagyobb része rájuk kíváncsi. Bár elég tisztán szóltak, én úgy érzem, még egy gitáros elférne a zenekarban, akkor sokkal súlyosabbak lennének. Igaz, szakítottak így is. Legnagyobb probléma szerintem a látványban volt. Falat basszeros frizurájára többen is tettek nem tetsző megjegyzést. Megjegyzem, talán nem alaptalanul. Bár ez inkább az ő magánügye.
CARBON CAGE: Érdeklődéssel vártam az egykoron komplex death metalt játszó srácok műsorát. Számomra már az meglepetés volt, hogy a CHRISTIAN EPIDEMIC-kel és a DYING WISH-sel ellentétben ők a nagyszínpadon kaptak helyet. Ez azért furcsa számomra, mert ha egy zenekar hosszabb időre eltűnik, aztán új stílussal és teljesen ismeretlen dalokkal jelentkezik, nem hiszem, hogy pont főműsoridőben, a nagyszínpadon kellett volna fellépniük. Mindegy. Ez már így alakult. Mindenesetre új stílusuk óriási pofáraesést jelentett számomra. Sémákra épített jellegtelen, extrém metaljuk nem tudott meggyőzni. S bár tudom, hogy Czifra Zoli iszonyat jó gitáros, meg Mányák Peti is mind fazonilag, mind pedig színpadi munkáját tekintve megállta a helyét, összességében csalódás számomra az új CARBON CAGE.
AEBSENCE: A gödöllői srácoknak nem volt szerencséje. Épp` egyszerre kerültek színpadra a helyi kedvencnek számító REPLIKÁ-val, ez pedig a közönség erős megcsappanásával járt. Pedig nagyon jó kis koncertet adtak. Igaz,eléggé korlátozott volt a műsoridejük - a kisszínpadon egyik csapat sem játszhatott többet 35-40 percnél - ,de ettől függetlenül a nap egyik - ha nem a legjobb - műsorát ők nyomták. A program elsősorban az Old demo dalaira épült, de volt 7/4 ,meg TOOL feldolgozás is. Felesleges lenne bárkit is kiemelni a csapatból. Egyformán jól teljesítettek. Biztos vagyok benne, hogy aki látta már őket élőben, és szereti az ilyen elszállós jellegű progresszív rockzenét, az megjegyzi a nevüket egy életre.
CHRISTIAN EPIDEMIC: A lábatlani death/thrasherek ismét kitettek magukért. Nem először láttam őket élőben, és ezúttal sem kellett csalódnom. A bemutatott program elsősorban az Isteni orgia debüt lemez dalaira épült. Fájdalom koronája, Lehajtott fejjel, stb. Óriási dalok, tömény, intenzív brutalitás. Volt is beindulás rendesen. Itthon ebben a stílusban maximum a GUTTED képes hozni ezt a szintet - legalabbis azok közül, akiket eddig volt szerencsém élőben látni. Egyébként külön dicséret illeti a basszerosukat, aki komplex témái mellett még a brutális hörgésekből is kivette a részét; és a dobosukat az átlagon felüli kavarásokért.
EKTOMORF:Keveset láttam belőlük. Még mindig a SEPULTURA által kitaposott utat járják, némi roma folklórral megtámogatva. Igaz, a SOULFLY-féle leegyszerűsített riffelés is rendesen rányomja a bélyegét EKTOMORF-ék zenéjére. Hozták a megszokott formát, és úgy vettem észre, az új gitárosuk is maximálisan be tudott illeszkedni. Bár én jobban örültem volna, ha a Beneath The Remains/Arise-féle komplexebb vonalat követik, azért tény, tudnak nagy bulit csinálni.
Az este (hajnal) utolsó fellépője a püspökladányi DYING WISH volt. A nap szopását ők könyvelhetik el. A késői időpont ellenére közönség még akadt is, de a kezdésre Ács Sanyi Flying V gitárja bemondta az unalmast. Szerencsére Christian Epidemic-ék kisegítették őket. A B.C.Rich még jól is állt a srácnak. A kezdeti borzalmas hangzást követően a harmadik daltól helyreállt a dolog. Kaptuk is szépen sorban a szebbnél szebb DYING WISH dalokat, melyek mellé még befért a DEEP PURPLE Perfect Strangers c. jól eltalált feldolgozása is. Szívből merem állítani, a DYING WISH jelenleg az ország egyik legjobb koncertbandája. Lerí a srácokról, hogy szívből játszanak, és ez átjön a zenén is. Különösen dicséretet érdemel Moldoványi Jancsi dobos, aki a komplex témák mellett még különböző látványos elemekkel is fokozza produkciójuk színvonalát. Nagyon állat. A legnagyobb kicseszés az volt, hogy hét dal után egyszerűen lekeverték őket, tudatván mindenkivel, hogy itt a fesztivál vége. Pedig lett volna még mit játszaniuk. Mindenesetre bebizonyították, hogy legközelebb már nekik is nagyszínpadon a helyük.
Összességében jó kis fesztivál volt ez. A mintegy félezer néző is megtalálhatta a maga kedvenceit, volt felhozatal rendesen. Igaz, lehettünk volna kétszer ennyien is, de a - szerintem reális - 900Ft-os jegyár bizonyára sokakat távoltartott. Aki eljött, bizonyára jól érezte magát, aki meg nem, legközelebb pótolhatja.


Végh Tibor (KAOTIKA )