A Sörsátorban nagyon nagy a pörgés az utóbbi időben: helyi érdekeltségű csapatok mellett olyan underground nevek játszottak itt mostanában, mint a NECK SPRAIN, a VALE OF TEARS, a FALANX, a STAINLESS STEEL, de lesz REMORSE meg RÉMEMBER is. Szóval zajlik az élet, na. A fenti 3 csapat bulija is ennek a pezsgésnek köszönhetően jött létre; meg persze a Káosz (Hail Tündi and Kriszti!!) elkötelezett szervezőmunkája sem hagyható figyelmen kívül, sőt.
 A gödöllői AEBSENCE nyitott, és azonnal meg is adták a kellemes alaphangot az este hátralevő részéhez. Már másodszor láttam őket (az első alkalom a tavaly őszi budapesti ProgFeszt volt), és most is nagyon meggyőztek. Zenéjükben rengeteg hatás keveredik - én olyanokat éreztem, hogy TOOL, PSYCHOTIC WALTZ, ALICE IN CHAINS, HELMET, meg ősi magyar népzene (vagy egy kicsit az újkígyósi BABY BONE és a szépemlékű barcikai THE BEDLAM, hogy a hazai rockszíntér is szóba kerüljön). Nyers, kesernyés hangulatú, modern, súlyos rock ez, amely ugyanakkor - nem kis részben a magyar népdalokból származó, magyar nyelvű betéteknek köszönhetően - valahol mélyen igen ősi is tud lenni. Nagyon szíven tudott ütni mondjuk az Old Black Song borult súlyossága is, de ugyanez áll a Negative-ra vagy a Domestic Orders Only-ra egyaránt. A három hangszeres eléggé visszahúzódva játszott ugyan (lehetne kicsit többet is pörögni!), de Budai Péter énekes elvitte a hátán a produkció látványbéli részét. Teljesen szuggesztív frontember a tag, az arcának bal felén szétkent, alvadt vér szerű katyvasz pedig csak tovább fokozta a dolog hatásosságát. Egyébként a Sátor adottságaihoz képest végig meglepően jól szólt a cucc, ami felettébb jót tett a muzsika élvezhetőségének. Feldolgozásként az ANTHRAX Only-ját és az ALICE IN CHAINS Would?!-ját hallhattuk - előbbi nálam kevéssé ütött most, de a CHAINS telitalálat volt. Nem tudom, új nótákkal hogy áll a brigád, de én már nagyon szívesen hallanék tőlük egy frankón megröffenő teljes nagylemezt. Ez a buli nálam nagyon bejött - ha ezt az energiát, hangulatot lemezen is sikerülne visszaadni, akkor új hazai kedvencet avathatnánk.
 A WITHOUT FACE nálam a Deep Inside anyaggal jött, látott és győzött, most pedig még inkább megerősítettek abban, hogy ez bizony egy rendkívüli zenekar. Teljes természetességgel ötvöződik náluk a thrash és a doom/gothic metal a progresszív dolgokkal; ha kell, elringatnak, ha kell, letépik az arcodat - és mindez nem csak a kazin/CD-n működik így, hanem élőben is. A sok odafigyelést igénylő, komplex témák ellenére már elsőre is hat a dolog; ez is azt mutatja, hogy a srácok (ill. az egyszem lány) nem csak bonyolítani tudnak, de van fogalmuk a dalszerzés mikéntjéről is. A zenét szerintem lehetetlen skatulyába rakni - ha mindenképpen ezt kéne tennem, akkor talán a gótikus doom/death zenék és a komplex progresszív muzsikák keverékeként írnám le a dolgot, némi thrash-es hatásokkal a durvább riffeket és András üvöltéseit illetően. A két gitáros nyakszaggatóan képes riffelni, de ugyanúgy tudnak ultradallamos, varázslatos szólókat is elővcsalni az ujjaik alól. Andris hangja nem túl nagy terjedelmű ugyan, de az erőteljes középfekvésben jól otthon van, a tiszta és a durva énekhang váltogatásával pedig képes beleadni annyi dinamizmust és változatosságot, amennyit megkívánnak a dalok. Sütő Peti (András mellett az egyetlen ős-tag) dobolása masszív alapot képez; komplexen, érdekesen üt, de mégsem tördeli szét a tempókat oda nem illő pörgetésekkel. Húzósan, változatosan játszik, de valahogy másként, mint a Portnoy-iskolán felnőtt proggie dobosok. Ami persze nem baj, ide ez nagyon is jól illik. A Deep Inside felvételei óta 3 új tag is érkezett: Ákos, a basszeros fehérvári srác, és mind fazonálisan, mind pedig játékát illetően kitűnő választásnak bizonyult. Ujjai pókként jártak a bőgő nyakán, nagyon jól adta az alapokat Sütő Petivel egyetemben. Szasza, az új billentyűs piszokmód ismerős nekem valahonnan, de ha lelőnek, sem mondom meg, hogy honnan. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon jól játszott ő is, billentyűtémái klasszul illeszkedtek a két gitáros által játszott dallamokhoz és Andris valamint Juliette énekéhez. Juliette: nos, ő a harmadik új tag a zenekarban, ő Balássi Anett énekesnő helyére érkezett (szövegíróként már régebb óta dolgozott a csapat körül). Az Anettre jellemző "angyali" kisugárzással szemben ő az "emberi" oldalt képviseli, valahogy több tűz és életszerűség árad belőle, mint elődjéből. Hangilag pedig kijön belőle mindaz, amit Anett is tudott, szóval jó választás volt ő is. Mozoghatna ugyan kicsit bátrabban is a színpadon, de ez majd kialakul úgyis. További erőssége a csapatnak az egységes és tudatos színpadi kiállás (fekete rulez!!), és az sem hátrány, hogy a kis színpad és a zsúfoltság ellenére is megpróbáltak bemozdulni.
A programban gyakorlatilag a Deep Inside anyaga került terítékre, plusz egy olyan új instru nóta, amely bármely külföldi prog. metal csapat albumára simán felférne. Feldolgozás most sem volt, és sajnos a gyorsan múló idő miatt a tervezetthez képest egy nóta ki is maradt a repertoárból, de így is nagyon nagy élmény volt látni/hallani őket. Légy akár "odafigyelős" progresszív fan, akár doom/death rajongó, netán "egyszerű" metalos headbanger, a WITHOUT FACE-t hallanod, látnod kell. Mikor és hol lesz a következő koncert?
 A püspökladányi DYING WISH játszotta a "legegyértelműbb" zenét az este folyamán; de ez cseppet sem pejoratíve értendő, mert nagyon jól nyomták. Nem is igen lehet kibírni intenzívebb mocorgás nélkül a nótáikat, akkora lendület és élet van bennük. Körbeírni talán az északi vonal (göteborgi bandák ill. AMORPHIS) és a hagyományosabb heavy metal muzsikák keverékeként lehetne őket, de szerencsére egyik hatás sem olyan mértékű, hogy zavaró lehetne. Sőt, szerintem saját dallamvilággal rendelkeznek, ami nem kis mértékben köszönhető Monori György énekes és Schmidt Péter billentyűs (Hi, drusza-brother!!!) klassz dallamainak. Érdekes, hogy Gyuri annak ellenére tud tök jó fogós témákat hozni, hogy nem az a tipikus old school metal énekes; inkább az AMORPHIS-os srácra emlékeztet az, amit csinál. A képet tovább színesíti Papp Lajos gitáros mélyből bugyborékoló hörgése is - ez azonban tényleg csak színesítés, nem a death-es oldalon van a fő hangsúly.
Heavy metalos beütésű doom/death muzsika - írtam az imént, és ez így is van. Ennek ellenére ez korántsem az a lehangolt, depresszív zene, mint amit mondjuk a MY DYING BRIDE játszik (igen jól, tegyük hozzá...); itt élet van, erő, lendület, és pozitív energia. Sajnos itthon nem bitorlom a banda eddigi anyagait (ezen változtatni fogok: mihelyst kijön a beígért CD a Silent Horizon-nal és az On Twilight...-tal, azonnal megveszem, vesszen a pénztárca!!!), és élőben most láttam csak másodszor őket, de teljesen magukkal ragadtak. Nagyon jó, húzós metal nótáik vannak, tele keménységgel és jobbnál jobb dallammal, a tagokról pedig süt a lelkesedés és a hit (na nem a vallásos fajtából, hehe). Nagyon jó volt őket élőben látni, teljesen meggyőző produkciót nyújtottak. Ráadásul igencsak lendületes volt a színpadi akciózásuk is, a lehetőségekhez képest annyit mozogtak és headbangeltek, amennyit csak bírtak. A feldolgiként elnyomatott 1984-es DEEP PURPLE nóta, a Perfect Strangers pedig akkora telitalálat volt, hogy csak na!! A dal eleve az egyik legnagyobb kedvencem, az újkori PURPLE legjobb nótája, másrészt pedig nagyon jól illeszkedik a csapat zenei világához. Aki nem ismeri az eredetit, annak akár azt is be lehetne adni, hogy ez egy vadiúj DYING WISH szerzemény. Saját nóták tekintetében a srácok felváltva nyomatták az első és a második anyaguk dalait. Címeket nem igazán tudnék mondani, de klasszak voltak a nóták egytől-egyig. Túl sokat az idő rövidsége miatt sajnos ők sem játszhattak, de így is nagyon lejött az, amiről ez a zenekar szól. A közönség is náluk volt a legaktívabb - mondjuk ez nem a másik két csapat rovására értendő; egyszerűen csak a többiek figyelősebb, agyra hatóbb, nehezebb zenét játszanak, mint a direktebb, húzósabb DYING WISH dalok.
Nagy élmény volt együtt látni ezt a három kiváló zenekart - az pedig külön tetszett, hogy a csapatok tagjai megvárták, megnézték egymás műsorát; bár az egész szakmára jellemző volna ez a "szolidaritás"!! A 350 forintos beugró is nagyon baráti volt - de ez az este a dupláját is megérte volna. Ilyen koncertet minden hétvégére, alanyi jogon mindenkinek!!!!

Sch-dt