QUEENSRYCHE/THE TEA PARTY
2000. február 6. - London, Brixton Academy

Édes Istenem! Még most, egy héttel a buli után sem tudom elhinni, hogy láttam őket. Régóta nem készültem koncertre ennyire izgatottan, mint erre. Megmondom őszintén, nem sokat vártam ettől az előzenekartól. A név eleve elég gagyi, és a szerencsétlen magyar nana, hogy azonnal a Friderikusz-féle Teá-ra asszociál. Ehhez képest némileg kellemes meglepetés ért. Egy 3 tagú csapatról van szó, akik állítólag mar 10 éve együtt muzsikálnak. Baromi érdekes volt a produkciójuk. A zenéjük egyértelműen a keleti (leginkább arab) dallamokon és ritmusokon alapszik. Ezt alátámasztandó az énekes/gitáros fel is sorakoztatott jópár keleti hangszert.
Aztán sok helyen éreztem pl. Jim Morrison vagy a PEARL JAM-es Eddie Vedder hatását, máshol PINK FLOYD és ANATHEMA utórezgései voltak a zenének. Modern muzsika ez, érzésekkel, változatos hangszereléssel (keleti hangszerek, sampler, stb...), hol szívbemarkoló líraval, hol elsöprő bedurvulásokkal. Pl. a Temptation c. számukból egy kis rádiós támogatással akár Alive vagy Jeremy méretű siker is lehetne. (Maga a dal azért jóval durvább, mint az előbb említett kettő.) Jó lenne lemezen is hallani őket, mert túl sok információ van ebben a zenében ahhoz, hogy koncerten első hallásra mindet be lehessen fogadni. Másrészt nem is tudtam tökéletesen rájuk koncentrálni, mikor a következő színpadra lépő maga a QUEENSRYCHE volt. Olyan hírek terjengtek, hogy a turné leginkább az Op.: Mc. és az Empire dalaira van kihegyezve, de gondoltam, hiszem, ha hallom. És hallottam!! In medias res bele a közepébe: Revolution Calling, rögtön utána Speak, az új lemezes Falling Down, sorakoztak tovább szinte kivétel nélkül az Op.: Mindcrime dalai (nem volt a címadó, a The Mission és a
Suite Sister Mary), volt természetesen Empire és Jet City Woman (mekkora nóta!!!), vmint az új lemez is bőven terítékre került - elvégre mégiscsak ennek a bemutató körútja volt.
Elismerem, hogy nem vagyok old school QUEENSRYCHE fan, de akárki akármit is mondjon, nekem a Q2K totál betalált. Igaz, hogy nem Op.: Mc. vagy Empire, nem is Rage For Order, de miért is kéne annak lennie? Miért kéne ismételniük magukat? Ja, merthogy azok klasszikus lemezek voltak? Na és? Ha Geoff-ék helyben topognának, akkor azért piszkálná őket mindenki. Szerintem egyszerűen csak fogadjuk el, hogy már nem huszonévesek, máshogy gondolkodnak, másként éreznek, mint 10-15 évvel ezelőtt. Mi is meg fogunk változni 40 eves korunkra.
Geoff mondta a koncerten, hogy: "Ma 20 éves vagy - egyet csettintett az ujjával - és 40 vagy. 20 vagy, és 40 vagy. De egyet megtapasztaltam ez alatt az idő alatt: bárhová is menjünk, az emberek mindenhol imádják az Operation: Mindcrime-ot!"
Naná, hogy igen! És naná, hogy a legnagyobb beindulások a minden konceptalbumok királyának nótáira voltak. Vagy éppen az Empire-re és a Jet City Woman-re. De engem totálisan letarolt az új The Right Side Of My Mind (tagadhatatlan `RYCHE nóta!!), a hihetetlenül sodró Burning Man, a felemelő When The Rain Comes..., hogy az ösztönöket beindító Sacred Ground-ról már ne is beszéljek. A közönség ugyan nem volt érdektelennek nevezhető, de én egy kicsit csalódtam bennük. Valami olyasmi, az első pillanattól az utolsóig tartó őrületre számítottam, ami pl. a novemberi MARILLION-on volt. Nem mondhatom, hogy hűvös volt a publikum, de a QUEENSRYCHE bőven többet érdemel a "nem hűvös"-nél. Vég nélküli tapsolást, együtténeklést, feltétel nélküli támogatást es szeretetet. Maga a Zene is megérdemli ezt, a zenészek meg pláne! Elmondhatatlan és leírhatatlan kedvesség árad ebből a zenekarból. Szinte tapintani lehetett azt a szeretetet, amit Geoff szavai sugároztak.  A ráadásban végre hallhattuk a Silent Lucidity-t (még most is a hideg ráz tőle), az Eyes Of A Stranger-t
(nem kevésbé), és egy feldolgozást, ami a szakértők szerint JOURNEY volt. Geoff - a When The Rain Comes...-t felkonferáló szavaival búcsúznék el: "Az esőben álltam, hallgattam a Zenét, ami innen - a szívére mutatott - belülről jön, és reménnyel töltődtem fel. A Zene mindig képes
reményt adni, csak hallgatni kell a szavára." Geoff, Michael, Kelly, Ed és Scott! Köszönöm Nektek ezt a csodás estét!
 

Molnos Kata