METALIUM
AVALON

2000. 11. 30., Budapest, E-Klub

Mivel a METALIUM-interjúnk pont a DEFENDER és a STORY műsora alatt készült hátul az öltözőben, ezért erről a két csapatról most sajnos nem tudok írni. Ezúton is elnézést érte. Viszont az AVALON-t már láttam. Kár, hogy a hangzás nem állt kifejezetten az ő oldalukon, ezért igazi képet csak itthon, az Eurasia c. új albumukat hallgatva kaptam róluk. Ott a bulin csak azt érzékeltem, hogy eléggé zavartan, kevés mozgással ad elő egy amúgy szimpatikus zenekar afféle progresszív ízű hard rock/metal zenét. Elég sokat játszottak egyébiránt, egy haverom szerint, aki ismeri néhány korábbi cuccukat, voltak régi nóták is, de koncerten nem nagyon győztek meg. Ha jól szóltak volna, biztosan jobb benyomást tettek volna rám már élőben is, mert az új albumuk tényleg nem rossz. Volt azért amúgy nagy őrület, mert a turnén nekik ez volt az utolsó bulijuk, és a technikusok illetve a METALIUM-os srácok az ilyenkor szokásos módinak megfelelően rendesen szívatták a bandát a színpadon. A behajigált petárdák vagy az összeragasztózott zenészek még csak hagyján, de amikor egy lassú, keleties résznél a METALIUM két gitárosa egy szál törölközőben meg valami turbán-szerűségben betáncolt (szőrös has kivillan, miazmás:-), akkor már csak röhögni bírtam én is.
Aztán a METALIUM-ék koncertjén végleg elszabadult az őrület. Ilyen eszehagyott buliban még sosem voltam, pedig azért már van mögöttem jó pár koncertélmény. Nem tudom, hogy mit injektáltak magukba az arcok, vagy netán csak szimplán a magyar levegő volt rájuk ilyen hatással, de teljes extázisban pörögtek mind az öten. Talán az is közrejátszott, hogy a bigád éppen ezen a napon ünnepelte fennállásának kétéves évfordulóját. Mindenesetre volt nagy headbang, zúzás, satöbbi, ahogy az dukál. Mondjuk a nem túl népes közönség is nagyon lelkes volt, szó se róla - volt, amikor úgy üvöltött a jónép, hogy az énekes Henne csak harmadik nekifutásra tudta elmondani a mondandóját. Volt aztán még mindenféle vadabb eszeveszettség is, de ezekről majd később, beszéljünk előbb a zenéről.
Két album ugyebár önmagában még nem olyan hú, de sok, de azért ennek ellenére Lars-ék adtak az arcunknak, szinte az össze nótájukat elnyomták, plusz még a Smoke On The Water feldolgozást is. Órát nem néztem, de szerintem nem sokkal maradt két óra alatt a programjuk. Apait-anyait beleadtak, nem volt könyörület, mindenki a maximumot hozta ki magából. Ami az ő felettébb intenzív zenéjüket ismerve nem jelentett kis kiképzést..:-) A legjobb amerikai és európai heavy/power hagyományokat ötvöző, gyors ill. középtempós, kegyetlenül húzós METALIUM nóták iszonyatosan szakítanak élőben is, még a nem teljesen tiszta (de legalább jó hangos) megszólalás sem tudta élét venni a dolognak. A banda - akárcsak a Summer Rocks-on -, most is nagyon ráment a látványra, a nyáron is látott ruhák mellett megint volt tűzfújás (lehetett izgulni a födém épségéért), és úgy általában igencsak profira lett véve a színpadkép, még a szűkös méretek ellenére is. És az volt a jó, hogy komoly image ide vagy oda, teljesen emberi és közvetlen volt az egész produkció. Gyakorlatilag tejbetökként vigyorgott mindenki, na. Henne - aki jelenleg talán a leggyilkosabb európai énekes - még egy darabig próbálta azért adni a komolyat (mégiscsak ő a felelősségteljes frontember, vagy mi:-), de aztán nála is elszakadt a cérna egy idő után, és a többiekkel együtt mosolygott ő is. A leginkább tízpontos vigyorokat amúgy az amcsi gitáros, Jack Frost produkálta, az arcnak szerintem egyedül több foga van, mint a többieknek összesen.:-) Grimaszilag pedig Lars Ratz volt a legjobb, róla folyton a KISS-es Gene Simmons ugrott be, és nem csak a veszélyes külsejű bőgő meg a nyelvöltögetés miatt. A színpadon uralkodó eufória szépen átragadt a közönségre is, ahogy láttam, mindenki felhőtlen jókedvvel élvezte a mutatványt. Az első blokkot záró Smoke On The Water-nél aztán az AVALON-os vokalista, Chitral is feljött énekelni - ezzel azonban még nem volt vége a történetenek, mert egy elég velős ráadás-adagot is kaptunk még a nyakunkba. Csak a miheztartás végett...
Nekem egyébként leginkább nem is maga a program okán jött be a koncert (bár az sem volt piskóta, sőt), hanem a teljesen önfeledt, és földtől elrugaszkodottan vidám hangulat miatt. Olyan őrületek történtek ugyanis, amilyenhez foghatót nem nagyon lehet akárhol látni. A két technikus például a vadul túró zenekar feje felett, meg a közönséggel frizbizett, a zenészek csajokat rángattak fel a színpadra táncolni, durrogtak a petárdák, meg minden. A legmeredekebb talán az volt, amikor egy nóta kellős közepén a két technikus (az egyik egy súlyos őspunk fazon) megjelent egy asztallal meg két székkel, becaplattak velük a színpad közepére, és komótosan nekiálltak sörözni! Ezt már a zenészek sem hagyták szó nélkül, kirugdosták őket a székekből, és ők ültek le a helyükre, gitárostul. De említhetném Jack Frost már most klasszikussá érett sísapka-ufószemüveg kollekcióját is, az sem volt éppen gyenge. Na, hát egy ilyen koncert volt ez. Lars az interjúzásnál azt mondta: ők egy olyan METALIUM-ot szeretnének, amit ha egyszer lát az ember, soha többet nem felejti el. Ez maximálisan sikerült. Egy szó, mint száz: kib...ott jó buli volt!!! Még egy zenekar, akiket bárhol, bármikor nagyon szívesen megnéznék.

Sch-dt