MARDUK – Summer Rocks 2000
2000. július 14. Pecsa, Nagyterem

 Eljött végre a hónapok óta várt pillanat, midőn az első magyar metal feszt megnyitotta kapuit. Az időjárástől való félelmükben a rendezők úgy döntöttek, hogy minden koncertet a nagyteremben fognak tartani. Ez végül sikeres ötletnek bizonyult, lévén nem jöttek el annyian, hogy a szabadtéri részt megtöltsék és legalább a korai zenekaroknak nem napfény, hanem komor sötétség jutott, ahogy az dukál. Az első nap igazi külföldi húzóneve a svéd Marduk volt, így nem volt meglepő, hogy a nézők 70%-a fekete metal pólókban pompázott.
Az ominózus időpont 23:30-ra lett kitűzve és nem is késtek a srácok. Abbath konferálása után megkezdődött az északi horda pusztító koncertje magyarföldön. Először Morgant köszöntötte kitörő taps miután a színpadra lépett, majd sorban jöttek a többiek. Legion a szétmázolt arcfestésével egy pokoli barbár látszatát keltve üvöltötte köszöntő szavait a mikrofonba. Kíméletet nem ismerve csaptak a Panzer Division Marduk dalba és a tombolás kezdetét vette. A hangzás nem volt túl jó az elején, de később segítettek rajta a technikusok. Legion gyakran vetette magát az (fotós)árokba, hogy közelről sokkolhassa az első sorban headbangelő srácokat, néha pedig egykét szegecset dobott a rajongóknak.
 Majdnem minden anyagukról játszottak, így volt a Dreams of blood and iron (örök kedvenc), Wolves, The black, Obedience, Funeral Bitch, Infernal Eternal, Baptism by fire, Kaziklu Bey, Still fucking dead majd ráadásként másfélszer előadták a Slay the Nazarene zúzdáját. Elsőre technikai problémák hiúsították meg a csapatot abban, hogy méltó módon zárják a koncertet de végül újra nekikezdtek a Názáreti mészárlásnak.
 Számomra a legelképesztőbb Legion mozgása volt. Persze némi színpadiasság rejlett a dolog mögött, de jól csinálta az tény. Morgan is kitett magáért, virtuózkodott néhányat a gitárral és a fekete sereg a lába előtt hevert. Bár dolgozott a füstgép rendesen, azért Fredrik robosztus alakja is elővillant néha a vaskereszt matricával díszített dobcucc mögül.
Miután rövidke búcsút követően elhagyták a színpadot, a magyar közönség is kitett magáért, így tapsvihar közepette visszajöttek a srácok, hogy előadják a Slay the Nazarene-t (bármennyire is kántálta a közönség, az Of hell’s fire sajnos kimaradt a repertoárból), amely megcsorbítva (a gitár szinte sehol nem volt!) ugyan de hengerelt. Végső jelenetként Legion bedobta a mikrofont és élvezettel hallgathattuk egy Marduk fan idióta bömbölését.
 A koncertet követően némi dedikálásra is sor került, bár a két megjelent (Legion és B.War) nem repesett az örömtől. Volt aki II. János Pál pápa fotóját, Bibliát vagy az aznapi, villamoson kapott büntetést (üdv Viktor!) szignóztatta. (külön szót érdeaaaaamel a köpcös biztonsági őr aki szerencsésen rúgta ki az öltöző ajtaját, hogy ezzel sikeresen üssön le néhány aláírásra éhes rajongót. Nem meglepő, elvére inkalosból rakták össsze a fickót)
 Meglehet a Mardukék talán azért nem tűntek oly lelkesnek, mert nem éppen a félig telt termekhez szoktak. A színpad előtt még igen sűrűn, de hátrébb már csak elvétve akadtak nézők.
 Mindent egybevetve, a kisebb malőrök és a viszonylag kis közönség ellenére nagyon jó koncert volt és reméljük nem utoljára láttuk a Mardukot magyar deszkákon.