Az év egyik legfontosabb metal turnéja néhány nappal a Brave New World megjelenése után ért Budapestre, szóval nem sok ideje volt a nagyérdeműnek megismerni az új MAIDEN opuszt. Ehhez képest azért tűrhetően fújta a jónép az új nóták refrénjeit is - főleg, hogy Harris-ék nem kegyelmeztek, és rögtön három friss dallal (The Wicker Man, Ghost Of The Navigator plusz a címadó) nyitottak. Amitől rögtön hanyattesett az ember, az a monumentális színpadkép volt a folyamatosan cserélgetett háttérvásznakkal, a piróval meg miegymással. Viszont ami agyonvágta számomra a bulit, az a rettentően halk és kásás hangzás volt. Nem tudom, miért és hogyan k...ták így el a sound-ot, de a koncert kb. kétharmada szinte teljesen élvezhetetlen volt. Shit!!! Pedig a csapat nagyon küzdött (főleg Bruce és Janick, akik a belüket is kirohangálták), a program is elég jól volt összerakva, szóval a blama nem Harris mesterék hibája volt. Azért az már elég ciki, ha egy metal bulin az ember a tőle két méterre beszélgetőket jobban hallja, mint az ezerrel túró zenekart... A buli utolsó harmada azért már kicsit erőteljesebben szólt, de a tökéletestől még ez is igen messze volt sajnos.
Maga a zenei teljesítmény, a program és a színpadról lejövő lelkesedés viszont nagyon ott volt - egyedül ez mentette valamennyire a helyzetet. Mert hát egy Two Minutes..., egy Fear Of The Dark, egy Hallowed Be... vagy egy The Evil That... még konzervdobozon keresztül is süt, főleg, ha az ember közben állat háttérvásznakat nézhet, berittyenthet a piróktól és integethet a színpadon sétáló hatalmas Eddie-figurának. Az új dalok is jól illeszkednek a repertoárba, így élőben engem leginkább a Dream Of Mirrors fogott meg. Ha jól sejtem, a MAIDEN a Seventh Son... turné óta nem koncertezett ekkora show-val, és azért ez megtette a magáét. Mondjuk már maguk a nóták sem piskóták, de ezzel a körítéssel még hatásosabb volt a dolog. Kár, hogy a tré hangzás így megkeserítette a műélvezetet. A vicc az, hogy három nappal később az olaszországi Monzában, a Gods Of Metal-on játszó MAIDEN már úgy szólt, mint az atom, az a koncert tényleg felejthetetlen élmény volt. (Lásd a beszámolót ugyanebben a rovatban!) Nem tudom, itt mi történt, de a monzai buli ismeretében bizton állíthatom, hogy ez a koncert igazi szakítós hangzással sokkal ütősebb lehetett volna. Sad But True...
A zenekar egyébként tényleg nagyon kitett magáért, szemmel láthatólag élvezték a közönség (a nagyon jó magyar közönség) lelkesedését, és a program is jól volt megszerkesztve. Persze lett volna még mit játszani (Wasted Years, Run To The Hills, satöbbi), de hát minden nem férhetett bele a két órába. Az nagyon szimpatikus volt, hogy a Blaze-érát sem hanyagolták a fiúk, és elővették a Sign Of The Cross-t és a The Clansman-t is. (Arról nem is beszélve, hogy a buli előtt a hangfalakból sok minden más mellett Blaze szólóalbumáról is hallhattunk nótát - ez tényleg korrekt dolog volt, le a kalappal!)
Mit mondhatnék még? Ez egy életreszóló, hatalmas koncert lehetett volna - nem a csapaton múlott, hogy végül is nem lett az. Ők mindent megtettek, amit lehetett, a többiért a technikát és a jó megszólalás hiányát kell hibáztatni. Azért Budapest megérdemelt volna egy monzai szintű hangzást...
(Előzenekarként a Steve-féle Beast Records-hoz tartozó DIRTY DEEDS-et nézhettük meg. Nem igazán volt nagy élmény ez a fáradtan riffelő, dallamos, de nem túl ütőképes metal brigád - egy EDGUY, egy ICED EARTH vagy egy ARMORED SAINT ide százszor inkább méltó felvezetés lett volna, hogy az előzetesen már szóba került, frissen "megtért" Rob Halford-ról és csapatáról ne is beszéljek...)

2000. 06. 21.                                                                     Sch-dt