FLAG OF DOOM FESZTIVAL

2000. 11. 12., Gödöllo, Trafó Klub

A szervezok reményei szerint ez a buli nem egyedi eset lesz a doom muzsika hazai történetében, hanem koncertsorozattá fog majd fejlodni - pont úgy, ahogy mondjuk az underground hardcore bandák is elég rendszeresen látogatják kis hazánkat az utóbbi idoben. Ugy legyen! (További részletekért olvass bele a legfrissebb MOOD interjúba!)
A CONVOY-os srácoktól ezúton is elnézést kérek, amiért nem írok róluk; sajnos késve érkeztem (önhibámból, mentség zéró!), éppen a tust húzták, amikor bekúsztam a terembe. Legközelebb fürgébb leszek. (Bár a fürgeség nem éppen doomsta tulajdonság, hehe!) A MOOD-ot viszont már láttam, és megint iszonyatosan tetszettek. Marek Feri helyén ugyan új bogos tevékenykedik Megyesi Balázs személyében, de amúgy semmi változás (hál' Istennek, hadd tegyem hozzá). Azaz most is jöttek szembe a gozmozdonyként zakatoló riffek, húztak a tempók, sírtak a gitárszólók, hipnotizáltak az énektémák - szóval igazi MOOD buli volt ez is, a legjobb hagyományoknak megfeleloen. Jól is szóltak nagyon, a hangulat is klassz volt, szóval semmi nem zavarta az élvezetet. Szerencsére Sanyiék (is) a keményebb, riffelosebb, kicsit TROUBLE-ízu oldalról fogják meg ezt a muzsikát, úgyhogy underground doomsterek, stoner arcok és "mezei" metalosok egyaránt élvezettel lóbálhatták a frizurájukat. Lóbálták is amúgy, nagy beindulás volt szinte mindenki részérol. A repertoárban volt minden, korai és újabb dalok egyaránt, sot egy BLACK SABBATH és egy SAINT VITUS feldolgozás is belefért. Király buli volt, soha rosszabbat magunknak! Most már jöhetne az az új album is lassan. (Nagyon LASSAN, és persze súlyosan...:-)
A hollandusok BEAVER-je viszont elég vegyes érzelmeket keltett bennem. Ok inkább a stoner vonalhoz húznak, kevés a konkrét riffelés, több a betépett, pszichedelikusan lebegos téma. Zeneileg a maga nemében jó volt, amit csináltak, vannak jó témáik és kábító dallamaik, de a kopasz énekes/gitáros magas hangja valahogy idegesített. Sem az orgánumát, sem a témáit nem éreztem idevalónak, kicsit kilógott a képbol az arc. Ha lemezen hallottam volna oket már korábban, akkor talán jobban bejön a dolog, de így kicsit fárasztó volt nekem a produkciójuk. Mondjuk sokan hanyatt estek tolük így is, úgyhogy lehet, hogy bennem van a hiba. Egy alapos lemezmeghallgatás sok mindent eldönthetne. - Viszont: szimpatikusak voltak, a dobos csaj is aranyos, és láthatóan teljesen beleélték magukat a muzsikálásba a veszélyesen szétcsúszott külseju hollandok. Róluk egyelore annyit röviden: egy szimpatikus csapat korrekt, de nem felejthetetlen buliját produkálták.
Wino mesterék - azaz a SPIRIT CARAVAN - viszont lenyugöztek. A három arc kb. olyan lepukkantan néz ki, ahogy a jó öreg MOTÖRHEAD a legsúlyosabb korszakában (Wino amúgy is olyan, mint egy bibircsókok nélküli Lemmy:-), de baromi precízen és feeling-esen adagoldák a jó kis jammelos doomster témákokat. Trióban, egy gitárral súlyosabban szóltak, mint más kettovel, de közben az Érzés sem hiányzott a zenébol. Wino egy igazi oskövülete a stílusnak, abszolúte hiteles arc, és a többiek sem nyeretlen kétévesek éppenséggel. A dobos hatalmas lendülettel csépelte minimál dobszerkóját (amiben a lábdob és az egyik cin valami elképesztoen hatalmas méretu volt), a bogos os-VENOM pólóban, vigyorogva/vicsorogva adagolta a mélyeket (néha énekelt is), Wino meg jókat grimaszolva riffelt és szólózott, meg persze énekelt. A muzsika mélyen az os-SABBATH-ista hagyományokban gyökerezik, de itt-ott van benne némi durva rock'n'roll-íz is, amúgy a klasszikus MOTÖRHEAD módjára. Wino mester jellegzetes hangja kicsit Ozzy-ra hajaz, jammelos, érzéssel teli szólóinak pedig teljesen egyedi világuk van. Bo egy órás musoruk tömény - és kiváló - doom eszencia volt, a legszentebb osi hagyományok szellemében. Mivel a bandát nagyon rövid ideje ismerem, nótacímeket inkább nem mondanék (talán SAINT VITUS-t és THE OBSESSED-et nyomtak - ezek Wino régi bandái voltak), de az tuti, hogy igazi ünnepet varázsoltak a Trafó falai közé. Most már csak azt remélem, hogy tényleg lesz folytatása a kezdeményezésnek - én a magam részérol vágyálom szinten nagyon szívesen megkukkantanám mondjuk a TROUBLE-t is (persze Eric Wagner-rel!), a SOLITUDE AETURNUS-t vagy a COC-t. Persze tudom, mindez sok mindentol függ. De reménykedni azért csak szabad, nem?:-)

Sch-dt