A koncert az eredetileg meghirdetett 9 órához képest majd’ másfél órás késéssel kezdődött, amit ’rutinos’ öreg Eső koncertre járóként előre sejtettem, így csak tízre mentem… :]
 Ekkorra már kb. 150 mindenre elszánt Eső rajongó várakozott a teremben, ami nem meglepő, hisz a banda kultikusnak számít miskolci underground körökben, mindig is annak számított, ezt az eseményt pedig fokozott érdeklődéssel várták a rajongók, hisz manapság alig koncertezik a zenekar, évente mindössze 1-2 koncertet adnak.
 Minden adva volt egy jó bulihoz. Jó volt a hangulat, szép számú a nézősereg, a zenészeken pedig látszott, hogy erre a koncertre most nagyon készültek. Nem is tudtak hibázni! Ezek a zenészek (Dugó - ének, Farkas Peti – dob, Kiss Balázs – basszusgitár, Gál Lajos – gitár) mindannyian mesterük a hangszerüknek, együtt pedig egy hihetetlenül profi koncertbandát alkotnak.
 Nem hiszem, hogy tévednék mikor azt mondom: az Eső zenekar ’lemezérett’. Az volt már 10 éve is. Úgy gondolom vevő is akadna erre a műfajra, erre az igényes, vidám rockzenére, de Miskolcról még mindig nagyon nehéz kitörnie egy intelligens zenét játszó, ámde komoly háttérrel nem rendelkező zenekarnak.
 Szóval a koncert:
 Hát kérem, ez lélegzetelállító volt! Szinte tapintható volt a teremben az a fajta pozitív energia, szeretet, ami a közönség és a zenekar között vibrált. Egy percig sem volt megállás, egymás után játszották a jobbnál jobb számokat, képtelenség volt egyhelyben maradni. Az egész terem ritmusra pulzált, mindenki táncolt, láthatóan nagyon jól érezte magát rajongó és zenész egyaránt. Már régen láttam együtt ennyi jókedvű, mosolygós embert. Egyetlen hosszú mosoly volt ez a közel két órás koncert.
 Az Eső zenéjét jómagam leginkább az Eleven Holdéhoz tudnám hasonlítani. Mondanivalójában, szellemiségében ugyanazt a keserédes, kissé fanyar, ámde romantikus vonalat követi mindkét zenekar, csak az Eső némileg humorosabban és rengeteg cinizmussal fűszerezve. Egyetlen másodperc üresjárat sem volt, engem újra lenyűgözött és levett a lábamról az Eső igényes, táncolható rockzenéjével.
 Sokat veszített aki nem lehetett ott ezen a péntek estén. Nálam (a Therion mellett) az év koncertje volt. Talán egyszer Fehérváron is találkozhatunk velük… És olyan jó lenne odatenni a polcra az Eső CD-t, az Eleven Hold mellé! :-)