NIGHTWISH
SINERGY
ETERNAL TEARS OF SORROW

2000. október 29., Budapest, E-Klub

Az év egyik meglepetése volt nekem ez a buli. Lemezen ugyan mindig is tetszett, amit Tarja és finn barátai csináltak, de azt korántsem gondoltam volna, hogy az alapvetoen komoly és távolságtartó - és valljuk csak be: a fotókon kissé hideg és elérhetetlennek látszó - énekesno és bandája ilyen forró hangulatú metal bulit lesz képes csapni az agyig megtelt E-ben. No, de menjünk csak sorjában...
Eloször is: már amikor anno neszét vettem annak, hogy ezt a bulit az E-be akarják tenni a szervezok, vakartam a fejemet. Az anyagi és egyéb kulisszatitkokkal korántsem vagyok tisztában, de az tuti, hogy a nagy érdeklodés miatt nem lett volna rossz ezt a koncertet inkább a PeCsába tenni. Teltház ott ugyan biztosan nem lett volna, de azért jobban és szellosebben is megférhetett volna a nagyérdemu. No, azért így is láttam és hallottam, amit kellett, szóval nagy gáz nem volt, de mégis.
A nyitóbandához, az ETERNAL TEARS OF SORROW nevu brit formációhoz eddig még nem volt szerencsém, de aki hallotta oket lemezen, azok általában dicsérik oket. Nos, a koncertjük alapján én nem ájultam el, az biztos. Afféle dallamos, billentyus doom/death/black-szeruség szivárgott a hangfalakból, ami még nem baj alapvetoen, de én kevés igazi kapaszkodót fedeztem fel a dalokban - igaz, náluk még a hangzás sem segítette a nóták hatékonyabb befogadását. Ráadásul a színpadi kiállás sem volt valami markáns, foleg a billentyus csajszi meg a jobb oldali sörpocis gitáros festett furán. Azért egy-két jobb momentumuk így is volt - lemezen kellene meghallgatni oket, az biztosan többet mutatna. Egyelore marad a kérdojel.
A SINERGY-tol nem igazán tudtam, mit várjak, de végso soron tetszett, amit muveltek. Egy meglehetosen harmatos bemutatkozás és egy jóval erosebb második album után kavarták be magukat erre a turnéra Kimberly-ék, és amit éloben mutattak, az végül is biztató. A többek között CHILDREN OF BODOM tagokat is felvonultató brigád európai ízu, sok gitárszólóval fuszerezett húzós power metalt mutatott be, és mind fazon, mind dinamika, mind játékteljesítmény szempontjából gyilkos volt a zenészgárda. Foleg az új dobos (o is C.O.B. tag amúgy), meg a két gitáros volt killer, meg hát nagyon együtt volt a banda. Tök intenzív bulit adtak, zeneileg szerintem hibátlan volt, amit nyújtottak. Kimberly, az énekes hölgyemény már nem volt minden szempontból ilyen nyero: egy-két magasabb hangot rendesen elcsalt, és hát amúgy sem egy Lana Lane a csaj; de viszont nagyon lelkes volt, nagyon beleélte magát a dolgokba, úgyhogy azért végeredményben nem volt annyira gáz o sem. Azért az igazi az lenne, ha egy nagyobb hangterjedelmu és dinamikusabb énekesno dolgozna itt - de hát ez Kimberly bandája, úgyhogy erre vajmi kevés esély van.:-) Amúgy meg tényleg szórakoztató bulit nyomtak, nem volt ez rossz. A nép is ünnepelte oket nagyon.
Aztán jött a fo musorszám, én meg eltátottam a számat. Jó nagyra. Ugyanis hatalmas volt a NIGHTWISH - mindenre számítottam, csak ekkora dinamizmusra nem! Igaz, hogy a gitáros Emppu meg a bogos arc inkább csak udvariasan "ott voltak", nem vadultak be nagyon, de amit a dobos srác, meg foleg a billentyus/agyvelo Tuomas rendezett, az nem volt éppen mindennapi látvány. Ilyen eszeveszettül headbangelo billentyust eddig egyedül a BORKNAGAR-ban láttam, kábé ahhoz volt fogható, amit ez a srác muködött. Szerintem a buli után minimum egy hétig csak nyakmerevítoben tudott közlekedni. Csoda, hogy nem szakadt le a feje - még gitárosok is ritkán rázzák ilyen elementáris erovel a kobakjukat, mint ez az amúgy felettébb udvarias formátumú fiatalember.
No, persze a lényeg mindenki számára Tarja volt, a páratlan hangú szopránénekesno. Tole teljes visszafogottságot, afféle hideg, muvészieskedo viselkedést vártam - ehelyett ugrált, tapsolt, mosolygott; szóval nagyon aranyos volt, na. Pedig a fotókon is látható csipkés/mittudoménmilyen elegáns szerkóban volt, de ennek ellenére ha arról volt szó, igazi rockerként viselkedett - még léggitározásra is ragadtatta magát, amire végképp nem számítottam! Teljesen beleélte magát a buliba, mosolygott, puszikat szórt, pacsizott - és hát akkorákat énekelt, mint a ház. Féltem tole, hogy éloben azért ezek az operás témák annyira nem fognak muködni, de gyönyöruen kiénekelt mindent. Ráadásul olyan áhítattal és átéléssel adott elo minden sort, hogy az már nem is csak pusztán éneklés volt, de színészi teljesítmény is. Szóval teljesen jól vette ki magát a dolog, annak ellenére, hogy a leányzó nyilvánvalóan teljesen más gyökerekkel rendelkezik. Le a kalappal elotte, nagyon nagy volt! Csak omiatta is jó lett volna ez a koncert.
A hangsúly egyébként leginkább a két utolsó album dalaira helyezodött, a debütkorongról csak a jobb pillanatok (Beauty And The Beast, Elvenpath) lettek megidézve. A döngölos rocker témák, a lírai pillanatok, a speed nóták és a komorabb/komolyabb részek egyforma erovel szólaltak meg - szerintem hibátlanul volt összerakva a musor; kelloen változatos volt, egy percig sem lehetett unatkozni, és mindenki megkaphatta a hozzá leginkább közelálló világú dalok jó pár példányát. Hirtelen nem is tudnék dalokat kiemelni, nekem minden tetszett, de azért az Elvenpath, a Kinslayer, a Dead Boy's Poem, a gyönyöru Walkin' In The Air, vagy a kb. másfél órás bulit záró Wishmaster így is kiemelkedo momentumok voltak. A hangzás is jó volt, a nép majd' szétszedte a házat (megint bizonyított a magyar publikum, elképeszto hangulat uralkodott a teremben!); nagyon nagy volt, no! Óriási élményt jelentett látni ezt a maga nemében páratlan csapatot - bárhol, bármikor újra szívesen megnézném oket!!!

Sch-dt